Falcsik Mari – Szathmáry István: Versek egy fagylalttölcsérre
Két vers, ugyanabból a fotóból indítva, járványidőszakban.
Kategória: ÍróAsztal
Irodalommá párolt alapanyagok
Nagy Izabella: Tárkonyillat
Uram, Uram, kegyelmezel-e, ha megszólítalak, / tárkonyillatú reggelen nap arcomon, / a kutya hol mögöttem, hol előttem szalad, / lábaim maguktól falják az aszfaltot.
Lackfi János: A medvehagyma igaz története
Ébredvén kegyetlen szomjúság gyötörte, ám örömmel vette észre, hogy a dereka nem sajog, mert épp egy nekibokrosodott medvefű-ágyra hanyatlott véletlenül.
B. Tomos Hajnal: Isler, avagy maradj pályán!
S aztán nézze csak ezt a csokoládékrémet! Hol vannak belőle a citrátok meg a szorbátok?
Lackfi János: Líra
A kocsmáros egy törlőronggyal felitatta a pultra kifröccsent verslábakat, és körbenézett. Szokványos nap.
B. Tomos Hajnal: Gyorstalpaló egy kacsasült körül
Itt van ez a vadiúj, plafonig felszerelt konyha. Ám mindez fabatkát sem ér, ha nincs kéznél egy belevaló szakács.
Hegyi Zoltán Imre: Az olasz
Hármunk közül / valakinek meg kell nyomorodni / az országúton. / Öt bikaborjúból egynek / be kell mutatni a / legyőzetés áldozatát. / Hogy odakerülhessen a nyolchoz / aki fél.
Veress Tamás: Inverz Charlie
Estefelé / kitágul szobám, / Zenék miatt / ha tabletem törném komám, / jól néznénk ki. // Blues / csak főzéshez, tudod, / ha pörköltet ennék, / Bárhová meg minek is mennék, / jó nekem itthon.
Gergely Tamás: Ülünk a kolozsvári Mamaia cukrászdában…
A százhalombattai Üveghegy Kiadó a minap jelentette meg a Kóválygások a Hyde Parkban. Vadmalac meg én című könyvét. Amelyiknek nemcsak hogy két címe, de két szerzője is van.
Géczi János: Málé
„Rántson ki valamit.” „Az mérhetetlenül sok idő! Talán valami kását!” „Köles? Rizs? Csicseriborsó? Kukorica? Kukoricában ma érkezett dara is, liszt is.” „Azt. Az jó lesz. Akkor legyen a dara.” „S nekem mikor fog gazdagságot jósolni?” „Magának bármikor, drágám! Nézzen be valamikor.”
Hegyi Zoltán Imre: Otthonod a sötétségben (Pablo Picasso: A vak ember étele, 1903)
születésem óta vak. én / nem tudom, hogy mit veszítek. / festő úr. most lefest engem?
Hegyi Zoltán Imre: A költő hazudik
amikor az ismeretlen csarnok ismeretlen / hentespultjához léptem, az a / lecsókolbász szinte kiabálta felém, hogy / egyél meg!