Petrőczi Éva: Egy pohárszék dicsérete
Ez a pohárszék sokkal több, mint egyszerűen egy míves-szép bútordarab. Ez a pohárszék úgy vigyázza az ide látogatók fehér asztalnál töltött perceit, mint egy mindig etetni, kényeztetni, szeretni kész nagymama.
Irodalommá párolt alapanyagok
Ez a pohárszék sokkal több, mint egyszerűen egy míves-szép bútordarab. Ez a pohárszék úgy vigyázza az ide látogatók fehér asztalnál töltött perceit, mint egy mindig etetni, kényeztetni, szeretni kész nagymama.
szépséges, híres / Edó hat szilvavirágát / öleltem – s lám / most egy pillangónak / könyörgök, itt, lenn délen…
Nyár eleje van. Utolsó lekvárod / – bár kínosan beosztó voltam – feléltem mostanára. / (Könnyek közt mostam el üvegem, rajta régi / közértes cetliken, szeretett kézírásod: 2014. VII.)
Mire visszaértem, Andreas előtt már ott gőzölgött a bélszín Rossini-módra, szarvasgombával és zellerpürével, az én tányéromon a fürj vad brokkolival és málnás lencsével. Alkonyodott, a pincér meggyújtotta az asztalunkon a gyertyákat.
Egyik alkalommal egy óvodai csoporttárs apukája szandálban érkezett a közös nyaralásra, mert úgy tudta, hogy a tengerpartra megyünk. Ám Borisz éppen 16 csapatos „világbajnokságot” szervezett a parton, s még hiányzott egy nevezés. A trogiri piacon csak strandcipőket árultak. Nem volt mit tenni, felhívtunk egy otthoni ismerőst, hogy ha a megadott címen felveszi barátunk csukáját, s felszáll vele a vonatra, akkor várjuk őt nagy szeretettel a spliti vasútállomáson. Természetesen megalhat pár napig a kanapén és etetjük is arbanijai tartózkodása alatt.
Nagy családi születésnapi zsúrra készülődtek Trappistáéknál. Az asztal roskadozott a sok finomságtól. Gőzölgött a sajtleves, illatozott a rántott sajt, mellette egy tálkában sajtmártás sárgállott, körülötte pedig ropogós sajtgolyók tornyosultak egy tányéron. Cinci egy jó nagy tál sajtos roppancsot is kínált a vendégeknek. Kunkori szomorúan tapasztalta, hogy rá nem gondoltak. – Tudjátok, hogy tejérzékeny vagyok, én ezekből semmit sem ehetek – cincogta lehajtott fejjel.
A horvát fociválogatott kapitánya, Luka Modrić – olvasom pár órával az angolok elleni világbajnoki elődöntő előtt –, akár konobar is lehetett volna. Ami szó szerint pincér, de ugye, a horvátok a vendéglátásban is zseniálisak. Szóval egy konobar és egy pincér között nagyjából annyi a difi, mint egy nogometaš és egy labdarúgó között. Az alábbiakat egy vérbeli konobárról, Alessióról írtam, aki sajnos már nincs közöttünk…
Rózsagirlandos email / (tűzzománc, mai néven) / bonbonnière-től ívelt / benned a vágy / a kopár kis nyugdíj-utáni / Balaton-szeletig.
Kérsz rá fokhagymát? Hallod, hozzád beszélek! Nem hallom. Igaz, pár másodperce még azon gondolkodtam, milyen lángost eszem fürdés után. Most csak őt nézem. Arcát a tenyerébe nyomja, nem akarja, hogy sírni lássák. A másik kezében a telefon, és csak azt ismételgeti: nem hiszem el, nem hiszem el.
Régről itt maradt erőleveskockából / főzök levest, és rejtett tartalékok után / kutatok a kamrában, / hogy ne kelljen kimenni a házból.
Huszárrostélyoson – / azazhogy zsírbasült / kenyéren lovagolt / huszárosan mohó / egérke-éhem. / Citromkarikák úsztak / teámban néhanap, / Máshol-országból / csalizott / sárgahasú halak.
Nem reggeli. Nem. / Reggel a bőrön súrlóbb / a fény esése – // vasárnap dél múlt. / Városlakók lepik a / vízpart teraszát.