Veress Tamás: Füstbe ment
a határban csárda belassít a sör a kapros / túrós jérce josta saját birka szezon zöldek / erős presszó Apám hogy örülne a pörkölt / lomhán omló szaftjának (…)
Irodalommá párolt alapanyagok
a határban csárda belassít a sör a kapros / túrós jérce josta saját birka szezon zöldek / erős presszó Apám hogy örülne a pörkölt / lomhán omló szaftjának (…)
Ínyenc kapitány és bandája éppen a Madártej-tengeren hajókázott, amikor a kapitány megszomjazott. – Limonádét ide, de azonnal! – kiáltotta le a szakácsnak a kormány mögül. Ínyenc kapitány kedvenc itala ugyanis a limonádé volt, de nem ám cukorral, hanem kizárólag mézzel és frissen facsart citromlével. A kapitány kegyetlen haragjával kellett szembenéznie annak, aki másképp készítette. (Részlet egy készülő meseregényből.)
„…a templom után, az akácos végén feltűnt a fehérre meszelt podsztyenás kis ház, előtornáccal, zöld fakerítéssel. Kéményéből még most a nyári melegben is füst gomolygott. – Nagymama kenyeret süt – sóhajtott Misi éhesen.
Adalékok a „saját levében” gasztroblog recepciójához.
A gasztokalandor élete kész regény. De minimum blog. Előéletéből bármikor előbukkanhat egy extrém előétel, bevásárlókosarából egy piskótával rakott tálca vagy egy pikáns hangú tárca. Egyaránt jártas a hazai madár- és állatvilágban (pulyka, marha, újévi malac) és a regionális tésztafronton (fánk, slambuc, spagetti), a kúszó flórában (patisszon, bab) és az úszó faunában (sügér, makréla, ponty) – mikor mi van kéznél.
A gyümölcs-óra / októbert mutat: / birs-perc, / alma-perc, / körte perc, / az őszt kondító, / tarka fák alatt.
Addig főzött engem János, míg arra gondoltam, hogy én sütök neki valamit. Ma van a születésnapja. Meghívtam magamhoz estére, és jeleztem, ne hozzon almát. Lesz.
Lángos, árpakávé, álom.
hogy a házi tésztát túrót – folytatta – / finomabbra keserűbbre főzik? hogy ők / mindig egészen pontosan tudják? / és a vonat csak ingatott jobbra-balra minket / mint az én szenvedélyem minden kanyarban (…)
Egy haiku az őszre.
melyik édesebb nem tudom / a császármorzsa vagy a rácsorgatott baracklekvár / vagy szavaid ahogy minap becéztél: császármorzsám baracklekvárom (…)
van abban valami felfoghatatlan / ahogy a márványkeménységű sütőtökből / vízbe aprítva és türelmesen főzve / tulajdonképpen magától / lágyan hullámzó krémleves lesz (…)