B. Tomos Hajnal: Versrecept
Éles tollammal lehántok róla / egy vékonyka héjat, / hogy húsához férhessen / az éhes értelem / leve, mint áldozat vére / fröccsen a földre, / de nem kegyelmezek…
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
Éles tollammal lehántok róla / egy vékonyka héjat, / hogy húsához férhessen / az éhes értelem / leve, mint áldozat vére / fröccsen a földre, / de nem kegyelmezek…
Bonn belvárosában egy kis mexikói étteremben ültek le, a nyitott ablaknál, hogy egyszerre legyenek kint is, bent is. A volt férje szüleivel kizárólag magyaros vendéglőbe lehetett járni, holott Erika szívből utálta a töltött káposztát meg a csirkepörköltet, a hajlamai a húsmentes koszt felé vitték, de az ő véleményét senki nem kérdezte.
Miután eltemették, és illendő / módon kínálótálak és házi sütemények / rakásai közt megemlékeztek róla, / még elcsomagolta a maradékot, a sütőben / felejtett töltött káposztát is / szétporciózta a gyászoló rokonságnak…
A szombat reggel.
A reggeleket mindig a karamell töltötte be, a nagyapám ugyanis minden áldott nap megivott egy csészével. Csak ült a nagy asztalnál, kora hajnalban, gyertya fényénél az újsággal, és a nagyi minden reggel letette elé a karamellt egy darab kaláccsal, kenyérrel. „Tessék, Papa!”
A puliszka göbjeit, / a lágy és kemény fehéreket, / a tejfölét, az edényét / és a pörckockák halmát. / Az asztal szélén az illatos, / ősz eleji almát.
Mustárral savanyítottam, darabos, házi feketeribizli-lekvárral édesítettem, vajjal kerekítettem. Stier Gyuszi mintha életében először elégedettnek tűnt volna, elmaradt a szokásos egekbe emelkedő szemöldök, helyette ő maga állt fel, s a ragu fölött váratlanul szavalni kezdett.
Napfényszegény napokra.
Tóth Gábor Ákos könyvei nem csak szórakoztatnak, de tanítanak is. Olykor még „gasztro-komparatisztikai” epizódokkal is szolgálnak.
Helyette kap három gombócot, reszelt sárgarépa-ragus-sajtos öntettel. / A gombócban pedig tépett oldalas.