Gulyán Dénes: Gyógyító szépség
Csak álltam és megigézve bámultam. Ritkán találkoztam ilyen szépséggel. Áradt belőle a természet, az egészség kalandra csábító illata.
Kategória: Turnus
Az idődimenzió mentén feladva
Sós Evelin: Ribizli és Algéria
A hecsedlilekvárt annak idején a piacról beszerzett alapanyagból főztük otthon, ám a ribizlilekvárt teljesen mi hoztuk össze, az elejétől a végéig.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #39 – Vágódeszka
Nagymama öt centiméter vastag, negyven centiméter hosszú, örök időkre készített vágódeszkáját nem a kések vásták el, a szú rágja szitává évtizedek óta. Se kenyeret, se szalonnát, sem hagymát nem vágunk rajta.
Gergely Tamás: Fejem a jávort
Övikben a modern könyvtáron és a kikötőn kívül nem sok megcsodálni való van, viszont gazdag a vidéke turisztikai látnivalókban. Feltűnt nekem, hogy a várostól cirka ötven kilométerre létezik egy jávorszarvasfarm, ahol még a látogatók is fejhetnek jávorszarvasteheneket.
Noth Zsuzsánna: Kenyéren és vízen
Étteremben nem ülhettük meg a születésnapomat a világjárvány miatt, ezért meghívtam magamhoz a családomat ünnepelni.
Ligeti Zsuzsa: Kávénosztalgia #3 – Jajce
A Balkánon ügyelni kell arra, milyen kávét kérünk. Törökországban török kávét, Görögországban görög kávét, Boszniában bosnyák kávét kell kérni, különben sértődés lesz a dologból. A kávék persze ugyanolyanok.
B. Tomos Hajnal: Mint a sült kolbász torma nélkül
Kisült a nagy tepsi finoman illatozó házi kolbász, amelyhez ugyebár – jó csángó (és nemcsángó) szokás szerint – ecetes, reszelt tormát szoktak felszolgálni. Az ám, de a kertünkből kiásott pár gyökér torma már rég elfogyott, némi puhára főtt disznócsülök társaságában. Nosza, eliramodtam a legközelebbi közértbe szétnézni.
Gulyás Dénes: Kacsadarka
Egyszer régen, faluhelyen, lakodalomra késszülő asszonyseregnél láttam, hogy a kacsát konyhakészen, egészben megfőzik. Nem teljesen, de közel teljesen. Utána aprították darabjaira, csak sózták, és be a kemencébe. Emlékezetes csodák kerültek ki onnan.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #38 – Fridzsider
Mi először egy batár nagy orosz fridzsidert vásároltunk. Szaratov volt a neve, ha jól emlékszem. Zakatolt veszettül. Esténként be kellett csukni a szobaajtót, hogy aludni tudjunk tőle.
Sós Evelin: A boldogság egyik forrása
Nálunk mindig volt télen saját készítésű hecsedlilekvár, de a nyersanyagot nem magunk szedtük, hanem úri módon szereztük be, a Haller utcai piacon.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #37 – Bundás
Bevillan a család egyetlen dédmamájának az alakja. Kopogós száraz zsemlékből bundás kenyeret készített a vendégeinek. Csak nagy erőfeszítések árán tudta a zsemléket a vágódeszkán a recés késsel szétfűrészelni.
Ligeti Zsuzsa: Kávénosztalgia #2 – Tbiliszi
A legszebben szervírozott kávét Tbilisziben ittam, Georgiában – azaz Grúziában.