Varga Marina: Make Pelmeni Great Again
Sokan próbálják újrapozicionálni a házias karakterű pelményit mint ínyenc fogást. Legjobb példa erre a moszkvai „Ljepim i varim” pelményiző, amely név hevenyészett fordításban „gyúrjuk és főzzük” lehetne.
Az idődimenzió mentén feladva
Sokan próbálják újrapozicionálni a házias karakterű pelményit mint ínyenc fogást. Legjobb példa erre a moszkvai „Ljepim i varim” pelményiző, amely név hevenyészett fordításban „gyúrjuk és főzzük” lehetne.
Ez már a tizenharmadik Kocsonya Szépségversenyen volt… Badacsonytördemicen, a Faluházban.
Nem panaszkodtam a diétára még a legszűkebb baráti körben sem, de napok óta vágyakoztam arra, hogy nekem is legyen valami pogi vagy ilyesmi, amit én is megehetek, ha délután eszembe jut bekapni valamit…
A halpiac mellett, a csatorna partján, volt egy kis kiülős étterem, azt hiszem, Madonna volt a neve. Oda ültünk be a férjemmel.
Meglehet, sokan még nem ismerik közelebbről, de a cégvilágban hódít az agilis projektmenedzsment. Hogy mi is a lényege, és mi különbözteti meg a klasszikus módszertől, igazodva a hely szelleméhez, világítsuk meg egy konyhai példával. Már csak azért is, mert agilisan projektet vezetni épp oly művészet, mint a főzés.
Újabban elkezdtem érdeklődni a befőttesüvegekben eltett ételek világa iránt. A vágy tárgya nem más, mint a pácolt camembert, anyakönyvi nevén: nakladany hermelin – merthogy cseh a lelkem.
Hallom a hűtőajtó tompa puffanását, ahogy kattan és enged a konyhaszekrény ajtaján a mágnes, tömött papírzacskó tompa zörgését és a kanál kaparászását a fémen.
Gyerekkoromban két nagy vágyam volt: hogy én is ugyanolyan mackóruhát hordhassak, mint mindenki más, és hogy engem is ugyanúgy hívjanak, mint mindenki mást.
A torta, amit karácsonyra kaptunk, a Ráday utcai Nándori cukrászdában készült. 1957-től működnek, a mostani tulaj, Nándori László nagybátyja alapította, a Varga bácsi.
Scur Katalin könyvében a számtalan szeretni való és meggyőző „főzőcskézzünk együtt!” epizód arra nevelheti a felnőtteket, hogy a munkába érdemes bevonni a család gyereknépét is.
Néhány éve szélsebesen terjedt a Kínából elindított „hír”, amely szerint Marco Polo, miután sokféle kínai tésztát evett, olyannyira ízlett neki mindegyik, hogy az olaszok ezen felbuzdulva csináltak spagettit. A hír szép, csak nem biztos, hogy igaz. Az viszont kétségtelen, hogy Kelet-Ázsiában, így Japánban is rengeteg tésztát eszik mindenki, mert gyorsan elkészíthető, könnyű étel, finom és sokféle van belőle.
Nyomorult tél. Nincs munka, kevés a tartalék dinár, élelem. Szépen vagyunk, de azért szépen vagyunk. Csak egy sovány, nyolcvankilós húsdisznót vágtunk, felesben a rokonokkal.