Noth Zsuzsánna: Kocsmakalandtúrák #33 – Revolutio 56 Gasztrokocsma
Nem árulok zsákbamacskát, a Fekete Jenő–Horváth Misi duó miatt látogattunk el a Bem rakparton lévő Revolutio 56 Gasztrokocsmába.
Magyarországi abroszok emlékezete
Nem árulok zsákbamacskát, a Fekete Jenő–Horváth Misi duó miatt látogattunk el a Bem rakparton lévő Revolutio 56 Gasztrokocsmába.
Apám rendelt, a pincér megterített, s az asztal közepére helyezett egy kenyereskosarat. Balga tett volt, legalábbis szerintem.
Ha valaki nem tudná, a szalonnázásban az a jó, hogy az ember levág egy karéj kenyeret, feldarabol hozzá egy szép fej veres- vagy lila hagymát, szeletel egy kiadós adag szalonnát.
Piros, sárga, zöld.
Az Orbán téren néhány év múlva nyílt egy ÁFÉSZ is. / – Kérek egy rúddal – szólt a férfi a hentespultnál. / Életemben akkor láttam először, / hogy valaki egy egészet kér…
Sok éve már annak, hogy volt egy szerelmem. Bejárta az egész világot, mégis, avokádókrémet nálam evett először.
A vonat mindjárt bent van, jegyem nincs. Rohanok a pénztárhoz. Megkocogtatom az ablakot. Lassan nyílik, olyan lassan, hogy elönt a méreg.
Mintha ottfelejtettek volna minket az iskolapadokban, ugyanúgy heccelődünk és hahotázunk. Anekdotázunk a régmúlt emlékeken.
Akkoriban rossz evő voltam, nem szerettem a húst. Viszont olcsó volt a krumpli, és bőven termett, Anyám meg Nagyanyám pedig számtalan ételt tudott belőle készíteni.
Jó kedvvel, bőséggel.
A piacon a hordóban árult káposzta mellé a legtöbb helyen bagóért adnak egy liter levet, ami hosszan eláll a hűtőben, és könnyen kikapható a hűtőből.
Néhány nappal később…