Kategória: Hazai

Időben érkeztem, hogy a faszenet tekintélyes parázskupaccá varázsoljam. Izzasztó feladat. Szomjazol, Déneském? – kérdezte Gyuri. Választ nem várva könnyű, hideg rozé fröccsöt nyomott a kezembe, miközben elmesélte a Kévés Galéria történetét.

Egy egyszerre elegáns, szépséges, idős asszony, hófehér hajkoronával, visszafogott, de az arc szépségét mégis kiemelő sminkkel jelent meg, és egy hatalmas tepsivel, amelyet az asztal közepére tett. Még soha nem találkoztam vele.

Nyolcan ültük körbe az asztalt. Olykor tízen. Ez a szentendrei, lilaakácos, illatos terasz amolyan bázis volt, ahol orvosok, építészek, művészek, sokat látott és élt, rendkívüli tudású emberek találkoztak, hosszú évtizedeken át, s csapongva beszélgettek, s megtiszteltek engem és feleségemet azzal, hogy állandó tagjai lehettünk a lilaakácos estéknek.