Bojti Anna: Mézes
Elkészültek az idei mézeskalácsaink. Ilyenkor karácsony előtt minden évben jókora adagot sütünk, nagymamám különleges receptje alapján.
Magyarországi abroszok emlékezete
Elkészültek az idei mézeskalácsaink. Ilyenkor karácsony előtt minden évben jókora adagot sütünk, nagymamám különleges receptje alapján.
Fogd a csatos üveget és a slaugot, Gabec, és menj le a pincébe bort fejteni, vezényli nagymama.
A szőlőszemeket nem vágjuk, mégis jól megférnek a francia, kék porcelánon a szép ívű késsel. Szóval, megférnek.
A Tibetből áttelepült szakács elbeszélése szerint hazájában szárított jakhúsból készítik az ételeket. Nálunk ezt az alapanyagot nem tudja beszerezni, ezért sovány szürkemarha-húsból készülnek a fogások.
Szabó Magdát sokan szeretjük, és sokféle okból, ám alapvetően nem a szakácsművészetéért.
Birssel körítve.
Ettük salátának, főztem lecsónak, a többség azonban üvegben végezte, paradicsomlé formájában. Ez is sok munka, de megéri.
Jó lenne koccintani rá, de miből? Marad a kávézás, az, ahogyan mondani szoktuk, „olcsó és nem ráz”. Összerakjuk forintjainkat, ha jól számoljuk, kettőt-kettőt is meg tudunk inni, miközben dumálunk.
A szégyenek szégyene a hatvanas évek közepe táján sújtott le rám, amikor csoda történt Pesten, mert a város szívének kellős közepén megnyílt egy olasz vendéglő – a Napoletana.
Nem jött szembe Nápolyban…
Ül az asztalnál, a sarokban, mindig ugyanazt eszi: falusias húslevest, utána rántott húst krumplipürével és uborkával, lehetőleg, ha van, kovászossal. Mellé nagyfröccsöt iszik, illetve nagyfröccsöket.
Direkt olyat kerestem, ami egy adagot is le tud főzni, hogy ne kelljen olyan sok kávéval megtömni minden alkalommal.