Erényi Ágnes: A mi disznóvágásunk
Amikor kislány voltam (mert én is voltam), évente egyszer becsöngetett hozzánk egy kedves, vörös hajú, szeplős, batyus sváb asszony, aki hozott egy levágott libát.
Magyarországi abroszok emlékezete
Amikor kislány voltam (mert én is voltam), évente egyszer becsöngetett hozzánk egy kedves, vörös hajú, szeplős, batyus sváb asszony, aki hozott egy levágott libát.
Meghitt, boldog huszonkét évvel ezelőtti pillanat egy decemberi kora reggelen. A világ még kerek, és egyben van.
Egyszer megkértem a barátaimat, hogy ha még egyszer azt mondom, töltött libanyakat készítek, lőjenek le. Kivagyiságból vágtam bele – az igazán jó sólethez bizonyos értelemben hozzátartozik a töltött libanyak, és az én sóletem igazán jó, hát muszáj volt…
Kaptunk egy gyönyörű almát. Volt vagy fél kiló. Nem lehetett veszni hagyni: kép lett ebből is.
Van ennél jobb? Sóval, vörös- és fokhagymával!
A tévében két tesó főzött. Jól nézett ki (jól néztek ki). Gondoltam, ilyet még úgysem csináltam: nyúlhúsos-gombás töltelékkel kisütött pite. Igazi angol dolog.
Ha elmondok egy történetet vagy akár egy receptet, velem mindig az történik, hogy mindenről eszembe jut valami vagy valaki, kanyargok, leágazok, elágazok – mesélek. Most is így lesz. De a végén azért, ígérem, kiderül, hogyan készül a sólet. Mármint az én sóletem.
Egy kisebb lábos is került a sparheltra, szigorúan zsírral, benne beirdalt szalonnacsíkokkal. Szépen visszapöndörödtek a szalonnák, sercegett a zsír, gyöngyözött az édesnemes pirospaprika.
A Stílusos Vidéki Éttermiség évadnyitó rendezvényén, február 22-én Szabi, a pék fánkkal rukkolt elő, de valami egészen különleges változattal…
A lilahagymával-paradicsommal karamellizált, aszalt szilvás kacsamáj áfonyával, kis vörösborral, kókuszzsírral – meg a többiek.
Berta lányom, aki már 6 éves, szerencsére nagyon ritkán beteg. Az idei influenzaszezonban viszont mégis tartanunk kellett pár napnyi kényszerpihenőt, igyekeztünk hát jól kihasználni az együtt tölthető időt.
Első negyedszázadomban nem ittam kávét. Viszont egy idő után én jártam a kisboltba vásárolni – gyalog tíz perc, biciklivel három –, ahol, ha szerepelt a listán, kávé is került a kosárba. Negyedkilós Karaván. Pörkölt, de szemes. Így azt meg is kellett darálni.