UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Magyarországi abroszok emlékezete
Miután Dániel András kolléga képes volt a drámaíróverseny megpróbáltatásai közepette még egy kávéjegyzetet is írni, a Brill Szálló általa már megénekelt koffeinbombája után ittam még egyet a színház büféjében.
Hány kávét iszik meg az ember 36 óra alatt, ha az a feladata, hogy egyetlen éjszaka megírjon egy drámát? Többet, mint gondolnánk…
Amikor a kenyér életre kél, akkor szuszog, puffog, mondhatni, örvend: most övé a tér.
Március 21-e a költészet világnapja. Ezen a napon Budapesten is lehet verssel fizetni a kávéért. Két vers = két kávé.
Amíg feldolgozom az erősen retró környezetet, azalatt elkészül a barátnőm kávéja, amit vastag presszós üvegpohárba kap, és a 3 cl Unicum is kiméretik a megfelelő kis pohárkába.
Vasárnap. A teraszon.
Tíz éve, 2009. március 14-én történt, hogy részt vettem életem első gasztroblogger-találkozóján, méghozzá a Sirályban, ami egy király hely volt a Királyban. Ünnepi menüvel készültem rá…
Igaz mese egy galambról, a II. világháború idejéből.
Zsályás kolbász, véres hurka, zsályás kolbász paprikás zsírral, paprikás kolbász.
A sokat emlegetett-idézett prousti teasütemény-epizód sokszorosával találkozhatunk Szabó Magda műveiben, olyan pillanatokkal, amikor egy-egy édesség vagy főétel leírásával valósággal bedíszletezi az éppen adott élethelyzetet.
Ez már a tizenharmadik Kocsonya Szépségversenyen volt… Badacsonytördemicen, a Faluházban.
Nem panaszkodtam a diétára még a legszűkebb baráti körben sem, de napok óta vágyakoztam arra, hogy nekem is legyen valami pogi vagy ilyesmi, amit én is megehetek, ha délután eszembe jut bekapni valamit…