Mörk Leonóra: Étcsoki és mackónadrág
Gyerekkoromban két nagy vágyam volt: hogy én is ugyanolyan mackóruhát hordhassak, mint mindenki más, és hogy engem is ugyanúgy hívjanak, mint mindenki mást.
Magyarországi abroszok emlékezete
Gyerekkoromban két nagy vágyam volt: hogy én is ugyanolyan mackóruhát hordhassak, mint mindenki más, és hogy engem is ugyanúgy hívjanak, mint mindenki mást.
A torta, amit karácsonyra kaptunk, a Ráday utcai Nándori cukrászdában készült. 1957-től működnek, a mostani tulaj, Nándori László nagybátyja alapította, a Varga bácsi.
Scur Katalin könyvében a számtalan szeretni való és meggyőző „főzőcskézzünk együtt!” epizód arra nevelheti a felnőtteket, hogy a munkába érdemes bevonni a család gyereknépét is.
Egyetlen éttermet sem találtunk nyitva a környéken, pedig egészen Újpest központjáig elzarándokoltunk az öreg víztorony melletti lakótelepről.
A kávé szó 1957-ig egyértelműen a pótkávét jelentette nekem. Frank kávé, cikória, ilyesmikre emlékszem. Szüleim gyakran megkértek, hogy segítsek kávét főzni. Egy edénybe vizet tenni, abba a „kávét”, és felforralni, főzni úgy, hogy ki ne fusson a habja.
A nagyon egyszerű aprósütemény titka az, hogy a megszokottnál sokkal nagyobb mennyiségben tartalmaz „melegítő” fűszereket: fahéjat, szerecsendiót, szegfűszeget, ami a hideg reggeleken (képzeljük magunkat egy középkori kolostor cellájába, és örüljünk nagyon, hogy ma sem ott ébredtünk) „erősíti az idegeket, elűzi a fáradtságot és a borús gondolatokat”.
Kalácsok a falvédőn…
A kókuszgolyók egy részében meggy, a többi csak úgy, üresen, de kevéske rummal ízesítve. Utóbbiakat én göngyölgettem, és hangsúlyoznám: szándékosan nem egyforma a méretük.
Én 1945-ben születtem, s a háború után sok minden hiánycikk volt. Emlékszem, a tejet például jegyre adták. Engem küldtek le a tejcsarnokba.
Történet arról, amikor egy beszélgetés tovább tart, mint a sülési idő.
Majdnem harminc éve költöztem el szüleimtől, későbbi otthonaimban sosem oldottam meg a füstölt húsok tárolását. Általában nem volt megfelelő helyiség, így aztán polcok, akasztók sem készültek. A hűtőben a füstölt dolgok szalonna része mindig dermedtebb volt a kelleténél, így folyamatosan veszítettek zamatosságukból. Mostanáig.
Dédimamám tyúkja, a kertből való krumpli, a répa és a zöldség a fűszerekkel együtt olyan tökéletes lágy harmóniává olvadtak össze a régi sparhelton, amely gyermeki lelkembe örökre beleoltotta a húsleves iránti rajongást. Soha olyan sárga zsírfelhőket nem sikerült csalnom a leves felszínére, mint azok voltak.