UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Magyarországi abroszok emlékezete
A háború után születettek sokáig nem tudták, hogy a spárga szó növényt is jelent, hogy az imakönyvben lepréselt bazsalikomlevél finom zöldfűszer, hogy a rozmaring nem csak a szerelmetes párunk szimbóluma a népdalokban, hanem a magyar konyhában is használatos fűszernövény, hogy mi a fene az a csicseriborsó ott a dalban, a bab meg a lencse mellett.
Aztán szombat reggel bekattant, mit csinál az ember egy semmittevős hétvégén, ha a gyerekek is otthon vannak vasárnap: sóletet.
Az ihletetten izgatott gyártási folyamatot – a kényes pillanatokban a „saját levében” gasztroblog ügyeletesével folytatott tárgyszerű online konzultációtól sem riadva vissza – Ira menedzselte végig, beleértve a többlépcsős krémezési szertartást is.
A rizset – nem rizst, hiába húzza alá a helyesírási tanácsadó, igenis rizset, ahogyan a székelyföldön mondják, s ahogyan gyermekkoromban tanultam – mindig jó bőven mérem olyankor, ha garnírungként fogom használni, mert arra számítok, hogy a maradékból másnap rizsfelfújt készül.
A kávét keserűen.
De kell hozzá valami édes,
mogyoróscsók például,
bár azt már a Centrálban se adnak.
Karácsonyi népszokás, amit Nagyitól tanultam. Ma már nagyon kevés ember tudja, hogyan kell kötözni a cukrot, azaz a szaloncukrot felerősíteni a fenyőfára.
Gyorsan belógatták a nyerset a legnagyobb lángnyelv közepébe, csak túl legyenek a fojtó, füstös szertartáson, nem számított, hogy fellobban minden egymás mögé tűzdelt összetevő, de még a bot is.
Görögországba tartó Vas megyei barátaink megajándékoztak bennünket pár doboz házi tojással, majd néhány nappal később a Nyírségben járva jutottunk hozzá újabb doboz friss tojáshoz. Mi legyen vele?
A keleti blokk legvidámabb barakkjának egyik kantinjában járunk, mely az épülő Gagarin Hőerőmű közvetlen tőszomszédságában kezdte meg több évtizedes működését. A hivatalos szocialista keresztségben ugyan a Népbolt nevet kapta, de a közszáj hamar jasszosította azt Kantinra. Később, a munkában megfáradt, szomját oltani szándékozó, erőművet üzemeltető és karbantartó törzsközönség körében Koncsos Művek, majd Kislapos néven vált emblematikussá.
Mikor kerül kapcsolatba az alkohollal az ember? Az első emlék nem íz, csak illat. Vagy szag. Khmm. Nevezzük nyugodtan bűznek azt, ami Gyárváros szélén ostromolja az érdemei elismeréséül Wilhelm Pieckről elnevezett utca fojtogatóan szűk, 50-es évekbeli munkáslakásait. A házakkal pontosan szemben a Szeszgyár. Babakocsiból nézve soha véget nem érő téglakerítés, ám mögötte hatalmas ezüstszín tartályok, roppant kémények, s egyszerre két szobaablakon árad be a szocialista munkaverseny melasz-szaga.
Régóta foglalkoztat, hogyan lehet liszt és cukor nélkül finomságokat sütni. Nahát, most sikerült, de nagyon!
Kedvenc íróim egy részhalmaza. Mindegyiknek megvan a maga kvalitása, erénye, teremtésben elfoglalt helye.