Pleszkán Orsi: Egy kenyérkrízis megoldása
Mindig elfelejtem, hogy március 15-én zárva vannak a boltok; nem volt ez másként most sem. A kenyér persze éppen kifogyott….
Kategória: Hazai
Magyarországi abroszok emlékezete
Zsubori Ervin: Márciusi ifjak estebédje
Zártl Lipót vendéglős 1848-ban nem spórolt a választékkal: 3-féle leves, 9-féle marhahús, 2-féle főzelék, 6-féle sült, 2-féle hal, 3-féle tojás, 9-féle „Becsinált”, 5-féle tészta, 5-féle csemege, 5-féle saláta, 4-féle hideg étel, valamint 3-féle befőtt az étlapon!
Petrőczi Éva: Egy kávégép apropóján
A hely szíve-lelke egy lepkés-virágos herendi kávégép volt. Néha, amikor a kávémasina éppen pihent két főzés között, óvatos felderítések után meg-megsimogattam.
Bibók Bea: Nagymamám sárgabaracklekvárja
Néha sutyiban, amikor a mamám elaludt, belemártottam a kiskanál hegyét az üvegbe, aztán lenyaltam. Az ízkavalkád bűntudattal párosult. Szégyelltem magam. Néha az üveg peremét is körbenyaltam, így az odaszáradt cseppek sem vesztek kárba. Mindig arról álmodoztam, hogy egyszer majd degeszre eszem magam, hogy tele lesz majd a szám az édes, fenséges ízzel. Ez soha nem adatott meg, mert az öt kicsi üveg lekvár nagyon kevés volt…
Bauer Barbara: Fonási gyakorlat
Fejes kalács, barchesz, mindszenti, négyes fonás, hatos fonás, briós, sóskalács…
Láng Eszter: Művész(telep)i sertésfeldolgozás
Életképek a mezőtúri művésztelep mindennapjaiból (a Kr.u.-i 2013. esztendőből), avagy amikor a szobrászok egy félbevágott sertésből bontják ki a témát.
Petrőczi Éva: Kis puritán kulinária – magyar menü
Puritánia kulináris tartományának minden kétséget kizáróan legmaradandóbb, legtöbbet idézett nyelvi fordulata Medgyesi Pál – kegyes íróink sorában az abszolút „sztár-szerző” – „Tök-é avagy túrós étek?”-fordulata.
Zsubori Ervin: A rétes illata
Ott sült hátul a rétes, a kis boltban, ami abból volt tudható, hogy az édes-vaníliás-mazsolás illat átjárta az egész pici termet, s kicsapott még az ajtó elé is; nem lehetett nem bemenni érte.
Veress Tamás: Hentes
Gyermekkoromban rendszeresen elkísértem Anyut bevásárolni. Ilyenkor sorra jártuk bérházunk tömbjében a közértet, a zöldségest, végül a hentest.
Torma Cauli: Slambuc, öhöm, szuszinka
Volt ott helybéli is: „Hát az milyen kanál?” (Fémből volt, fa helyett.) „Sok lesz az a víz, elúszik a tészta!” „Nincs az még kész, csak 24-szer fordítottad meg!” – röpködtek sűrűn a szakavatott kommentek.
Bauer Barbara: Úgy tűnik, nincs visszaút! Pék leszek!
Amikor dédnagymamám megérkezett Székelyföldről a szülőfalumba és nem volt semmijük, csak amit a szekéren magukkal tudtak hozni, egy olyan házba költöztették be őket, ahol volt egy kemence. Már másnap volt munkája és mit ennie. Ez az! Amanda pék lesz! Átszel vele minden határt. Országhatárt, az idő korlátját, a saját határait. Ezt kerestem…
Zsubori Ervin: Tanyasi kenyér
Az aljuk kicsit bekormolódott, és vastag volt a héjuk, de az illatuk utánozhatatlan. A papa még áldást is mondott, amikor este az asztalnál megszelt belőlük egyet.