Veress Tamás: Kondérnyi
Szeretek nagy méretben rajzolni, festeni, ugyanígy szeretem, ha főzéskor a mértékegység a vödörszám, a lavórnyi, a négy tenyér – ha a fakanál legalább félméteres, ha a bográcsot ketten kell cipelnünk a végén.
Magyarországi abroszok emlékezete
Szeretek nagy méretben rajzolni, festeni, ugyanígy szeretem, ha főzéskor a mértékegység a vödörszám, a lavórnyi, a négy tenyér – ha a fakanál legalább félméteres, ha a bográcsot ketten kell cipelnünk a végén.
Aki látott már filmet, tudja, hogy amikor a boldogító igen után az ifjú pár – kézen fogva, mintegy összekapaszkodva – kilép a közös életbe, azaz az utcára, jó eséllyel rizsesőre számíthat. De az életben – például 1992. augusztus 15-én – valahogy mégsem lehet erre felkészülni.
Kétség nem fér hozzá, Hernádkakon lángosláz van kialakulóban. Köszönhető ez egy remek kis éteknek (és persze a sütésére jó alkalmat kínáló helyi piacnak), s egy látszólag egyszerű, de épp egyszerűségében nemes, és pont emiatt könnyen el is rontható finomságnak, amit több helyütt is krumplilángosnak neveznek.
Az emlékízek íz emlékek: sejtések a nyelv hegyén, amik egy-egy hangulatra, illatra bukkannak fel a múltból. A reszelős túrosig mintegy harminc évet kell visszalépni az időben. Ez volt az egyik kedvenc sütim.
Egy jóízú Spanyolnátha projekt emlékezete, egy nevezetes nap apropóján tálalva.
Hamvas Karneváljában „Hermina néni porhanyóstésztát készít. A lisztet a margarinnal összedörzsöli…” Azóta érdekel, milyen az a porhanyós tészta, nyilván valami linzerszerűség, mert aztán tej, tojás és élesztő kerül bele még a regényben. Most csináltam egyet.
Ízemlék egy baráti műterem-látogatásról.
Ez az írás nem egy ízemlék rekonstruálásáról szól. Nem emlékszem otthon vagy a nagymamáknál komolyabb volumenű lekvárbefőzésekre, de majd én megmutatom – gondoltam. Annál is inkább, mert a kertben idén bőségesen termett a bodza, lekvárja pedig passzol a rántott camemberthez, ami nálunk bőségesen fogy.
Amikor kikértem ezt az összeállítást, a fő szempont az volt, hogy ne hekk legyen; az első jelölt a csirkecomb-saslik lett volna, de még időben kiderült, hogy másnap otthon rántott csirke lesz ebédre, így hirtelen ötlettől vezetve neveztem meg ezt a merész párosítást – hogy haladjon a sor.
Sok szó esik manapság a megújuló balatoni gasztronómiáról, hogy ne a méregdrága, silány strandkaját együk, hanem helyi és szezonális alapanyagokból készült, jó minőségű fogásokat. Zajlik a beach food forradalma, nyílnak az újhullámos strandbisztrók, most azonban beszéljünk egy méltatlanul háttérbe szorult műfajról: a balatoni reggeliről.
Mi van akkor, ha a párolt oldalas vagy csirkeszárny leve (csípős ketchuppel, kis szójaszósszal, esetleg balzsamecettel) megmarad? Készíthetünk belőle például lépcsős levest…