Petrőczi Éva: Dédapám kávéscsészéje
Sunt lacrimae rerum. Bizony, mennyit emlegetjük e latin mondás nyomán a tárgyak könnyét. Pedig érdemes volna olykor odafigyelnünk a tárgyak mosolyára is.
Magyarországi abroszok emlékezete
Sunt lacrimae rerum. Bizony, mennyit emlegetjük e latin mondás nyomán a tárgyak könnyét. Pedig érdemes volna olykor odafigyelnünk a tárgyak mosolyára is.
Sokáig csak akkor tudtam dolgozni, ha csend vett körül. Egy ideje azonban rájöttem, hogy létezik a csendnél jobb megoldás. Több is.
Történet a gyermekkor lecsójáról.
A Római parton, Nap bácsinál (a tulaj tényleg olyan: kerek és mosolygós), nyáron minden szombaton készül egy bográcsos kaja…
ISO szabványok ide vagy oda, őszintén hideglelést kapok a rozsdamentes, görgős ipari konyhabútorzattól.
Szeretem az erőset. Kicsi koromtól fogva. Jó érzéseket ébreszt bennem, előtűnnek gyerekkori emlékek, közös karácsonyi halászlévacsorákról, ahonnan az erős paprika nem hiányozhatott. Beleszórni az erőset a vöröslő illatozó lébe olyan volt nekem, mintha titkos varázsporral hintenénk meg.
5 óriásparadicsom, 8 alma, 5 körte és 4 barack története.
Az idei balatoni strandkaja-verseny győztese, illetve egy tavalyi induló – cross-over kulináris élmények, egyenesen a balatonfenyvesi strandról.
A reggeli, ami fenséges, nem siet és mosolyog rád.
Egy Szent István-napi szilvás-körtés-diós-karamellás bujaság története, sajátos szövegjátékkal elmesélve: Bea augusztus 20-án kelt (!) süteményes sztorijába Tamás trollkodott bele.
Ez a pohárszék sokkal több, mint egyszerűen egy míves-szép bútordarab. Ez a pohárszék úgy vigyázza az ide látogatók fehér asztalnál töltött perceit, mint egy mindig etetni, kényeztetni, szeretni kész nagymama.
Sütőajtón át járok-kelek egy másik, porcukros világba, ahol nem minden sül el jól. De az első mussztorta igen.