Zsubori Ervin: Őszelő
Két sárga és egy pirosba hajló zöldpaprikát nagyvonalúan feldarabolunk, majd széles serpenyőben, sóval és kakukkfűvel megszórva, negyed órán át lassú tűzön párolunk.
Kategória: Hazai
Magyarországi abroszok emlékezete
Zsubori Ervin: Hogyan együnk görögdinnyét?
A görögdinnyét először is ki kell választani. A tökéletes szelekció módszertanának könyvtárnyi irodalma van, a tuti tippeket azonban a tapasztalati tények nem mindig igazolják (ennél azért árnyaltabb a kép: szinte sohasem).
Draskovich Edina: Nyírségi nyár
Aki tiszta udvarra és rendes házra törekszik, annak a portája előtt mindig látszanak a gereblyenyomok a homokban.
Baranczó Bertalan: A pacal apoteózisa
Van itt egy nagy hiány, kérem szépen, a hazai szakkönyvpiacon. Jelesül, még mindig nem jelent meg a levéltári hivatkozásokkal, forrásmegjelölésekkel hitelesített, tudományos igényességgel megírt Pacalbarátok Egyetemes Nagy Pacalkönyve!
Arnóti Péter: Bejgli-verseny
Talán soha nem fogom már megtudni, mitől volt olyan finom a Teri nagyi bejglije. Néha persze felmerül bennem, hogy csak a gyermekkor távolából látszik olyan fenségesnek az a sárga tésztájú, édes, omlós süti, de aztán rájövök, hogy tizenévesen nagyon is tudományos alkat voltam: csak a tapasztaláson alapuló tények győztek meg. Szóval, az a bizonyos mákos bejgli valóban csodás volt.
Veress Tamás: Millenium
1999 a kedélyhullámzás éve volt. Kéthetente valami okból kisebesedett a nyelvem, majd be is gyógyult. Kéthetente ütötte fel bennem a fejét a kétségbeesés, majd a remény.
Draskovich Edina: Nyáresti muffin
Balatonfűzfőn, az Arnolfini Archívum kihelyezett nyári ülésén, 2014 nyarán, a lemenő nap fényénél…
Lakner Zsuzsa: A mi tengerünk
Rákot nem eszünk, mert a tenger messze van – mondta volt Esterházy Péter egy éttermi riportban. Alapvetően magam is a lokális-szezonális híve vagyok. De csak alapvetően. Néha muszáj kivételt tenni.
Alföldi László–T. Horváth Éva: Az utolsó vacsora
A Budaörsi Műhely külső helyszínen megtartott utolsó összejövetele nagyon szűk körben, 2002. október elején volt, Fischer Ernő lakásán és műtermében.
Torma Cauli: Ifjúságom borospincéje
Egyszer csak megszólalt egy hang a hátam mögött: Na, jöjjön, nézze meg belülről is!
Saxon Szász János: Ócsó krémes
A parasztkrémes talán a legfinomabb – és „ebből kifolyólag” az egyik legegészségtelenebb – étel volt, amire emlékszem.
Draskovich Edina: A tökéletes íz
Erdei szamóca, innen a kertből. Onnan, ahonnan még a disznó vaddisznók nem legelték ki.