Gergely Tamás: Ha Tűzföld, hát…
„Tudod mit, mondta, adok nektek egy receptet egy olyan ételről, amit a Tűzföldön készítenek. Mert én onnan származom.”
Kategória: Madárlátta
Útról való, máshol megélt ízszilánkok
B. Tomos Hajnal: Hagyomány és mokány palacsinta
A mokány pitét gyermekkorunkban nagyanyám is elkészítette, persze akkor még nem tudtam, kié-mié a találmány. Mi egyszerűen csak túrós palacsintának hívtuk.
Székely Ervin: Rácsos (emlék)tészta
Aki a múlt század hatvanas éveinek végén, a hetvenes évek elején volt fiúgyermek Nagyszalontán, és Húsvét másodnapján locsolkodni járt (ki ne járt volna?), az tudja, hogy a vendéglátás a lányos házaknál elképzelhetetlen volt rácsos tészta nélkül.
Ligeti Zsuzsa: Kávénosztalgia #5 – Gjirokaster
Gjirokaster egy hegygerincre épült városka Dél-Albániában, a világörökség része. A kávézáshoz az első sorba vettünk jegyet…
Gergely Tamás: G.W. vöröse
Meglepett, hogy a vällingby-i italboltban egy ismert ma élő svéd személy nevét fedeztem fel egy borosüveg címkéjén. Vettem is belőle, de…
Scheili Eszter: Kávézás a világ körül #2 – Patagónia
Bárhol is járunk a világban, a reggeli kávézó rituálénkhoz ragaszkodunk. Nem volt ez másképp Chilében sem: a rituálé ugyanaz, a kávé kicsit más.
Petrőczi Éva: Choco-Storyjaim – Svájctól Belgiumig és Németországig
Maria Nikolai németül Münchenben megjelent, egyszerre ipartörténeti, emancipációs és szerelmes regényére alaposan felkészített a sors. Már nagyon korán megtanultam, hogy a csokoládé, a csoki nem „csak” édesség, nem csak a szerelem jelképe, hanem bizony sokszor maga a nagybetűs Élet.
Scheili Eszter: Kávézás a világ körül #1 – Portugália
A nap első sugarai minden nap máshol ébresztettek, rendszerint egy óceánparti sziklát választottunk vadkempingezésünk helyéül. Így mindig az óceán hangjaira ébredtünk – na meg egy jó kotyogós kávéra!
Gergely Tamás: A szalámi íze
Brassóban születtem és nevelkedtem, rokonaim a Székelyföldön laktak – úgyhogy számomra Magyarország a Kossuth rádió volt hosszú ideig, meg ha valakihez látogatók érkeztek, akkor a Pick szalámi és az ötputtonyos Tokaji, piros-fehér-zöld szalaggal a nyakán.
Ligeti Zsuzsa: Kávénosztalgia #4 – Theth
Tiranában is sok jó kávéházat fedeztem fel, de igazi kedvencre mégis az Albán Alpokban akadtam.
Gergely Tamás: Fejem a jávort
Övikben a modern könyvtáron és a kikötőn kívül nem sok megcsodálni való van, viszont gazdag a vidéke turisztikai látnivalókban. Feltűnt nekem, hogy a várostól cirka ötven kilométerre létezik egy jávorszarvasfarm, ahol még a látogatók is fejhetnek jávorszarvasteheneket.
Ligeti Zsuzsa: Kávénosztalgia #3 – Jajce
A Balkánon ügyelni kell arra, milyen kávét kérünk. Törökországban török kávét, Görögországban görög kávét, Boszniában bosnyák kávét kell kérni, különben sértődés lesz a dologból. A kávék persze ugyanolyanok.