Székely Ervin: Tarhonyanosztalgia
Főzni mindig is szerettem, de ez ilyenkor több, mint ételkészítés. Egyfajta szabadulás, a „civil élet” megidézése (pont olyan, mintha…), emlékezés hajdani piknikekre, bográcsozásokra.
Útról való, máshol megélt ízszilánkok
Főzni mindig is szerettem, de ez ilyenkor több, mint ételkészítés. Egyfajta szabadulás, a „civil élet” megidézése (pont olyan, mintha…), emlékezés hajdani piknikekre, bográcsozásokra.
Mivel vendéglátásban profik, a fado előtti vacsora is tipikusan portugál volt. Elsőnek is jött a káposztaleves, ami meglepte a csoportunkat…
A koronavírus miatt beszorultam otthonomba, és végre olyan tevékenységekbe kezdhettem, amelyekre még soha életemben nem volt időm. Ilyen a pogácsasütés is.
Nálunk, Csángóföldön, úgy tartották: senki sem lehet annyira szegény, hogy erre az étekre ne futná neki. Nagyanyám mindig a kétliteres piros-fehérbabos fazakában főzte, mert kettőnknek nem kellett ennél több (néha el sem fogyott).
Cascaisban járva ittam zsinzsát, és ettem malacpörköltet kagylóval.
Utolsó indiai képeslapomat – ez régóta nem volt kérdés – a fűszerekről írom. Haza is hoztam belőlük.
Adva volt egy szerény adag tegnapról maradt lecsó és valamivel több rizs. Ezt az alapanyagot kellett átmenteni, s felhasználni ötszemélyes családi ebéd készítéséhez…
Nemhogy konzerv formában nem kóstoltam még ezt az elképesztő méretű gyümölcsöt, de soha nem is hallottam róla. Pedig a jackfruit nagyon is létezik, igencsak méretes teret szorítva ki magának a világegyetemből.
Három bűvös szó, ami így, egyben kimondva is izgalmasan hangzik, akárcsak egy varázsige, külön-külön viszont az indiai konyha előkelő triumvirátusa.
Splitben tanulok, s miután megszereztem a jogsit, lecsaptam a család öreg Skodájára. De hogyan vigyem le? Ekkor jött az ötlet, hogy van egy vonat este 10 után Zágrábból, ahová felrakhatom az autót, és reggelre Splitben vagyunk. A strudel csak később jött…
Úton a Dél-India legkeletibb részén található Rameswaram szigetére, egy egyszerű kis helyi étteremben állunk meg ebédelni, ahol nagy meglepetésünkre nem tányéron, hanem pálmalevélen szervírozzak az ételt.
A kókuszdióárus egy nagy halom zöldes színű, még kicsit éretlen kókuszdió közepén trónol, kezében egy veszélyesnek tűnő vágószerszámmal. Kíváncsian álljuk körbe a férfit és asszonyát, és ámulva nézzük a lékelési szertartást.