UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Útról való, máshol megélt ízszilánkok
Némi aggodalommal várjuk a kóstolót. Nehogy már színes – pláne kék – pohárból kelljen színolajat szürcsölni. Az még a zöld palackokban sorakozó szűz olívákból is erős lenne kora délután. Stefán megkönyörül rajtunk. Kenyérrel kóstolhatunk.
Tegnap pizzát készítettem, de nem ám olyan gizda olaszt, ami hajszálvékony, ropogós, ráraknak két szelet paradicsomot, aztán adnak neki egy szép nevet, nem. Olyan igazi magyarosat.
A perui konyha méltán világhírű, nemcsak a számtalan fajta krumpli és csilipaprika változatos használata miatt, hanem mert – ahogy mondani szokás – itt ér össze Amerika, Európa és Ázsia.
Óh, a Cedevita… Egy jugó időkből fennmaradt horvát találmány. Agyonvitaminozott pezsgőpor (9 vitamin – a gyomornak, a szívnek, a stressznek, az immunrendszernek, és még megannyi mindennek), amit a tengerparton ipari méretekben fogyasztanak.
Nápoly ízei; részlet.
Nemrég megjelent kötetem hőse Vadmalac, bár a hős szó tőle igencsak távol áll. Egy meghúzódó fajta, aki tudja, hogy a világot megváltani nem lehet. Barátja, a Koma tesz fel neki időnként kérdéseket, amiket Vadmalac leggyakrabban nem tud vagy nem akar megválaszolni. Elvarrni mégis el kell minden ügyet, erre megoldás a – pálinka.
Egyik krétai kirándulásunk során a fiammal egy csinos kisvendéglő, a Taverna Eva udvarán, az eperfa árnyékában kötöttünk ki, ahol meglátogatta asztalunkat a családi vállalkozás életvidám gazdája, Yiannis Charonitis is.
Mielőtt Dániába jöttem, meg sem fordult a fejemben, hogy Északon a gesztenyéből nem édességet készítenek, hanem sósan fogyasztják, például csirkemellet töltenek meg vele.
Boldogult diákkorom egyik kedves emléke az, amikor egy hideg novemberi napon az utolsó (no jó, utolsó előtti) három lejemért sült gesztenyét vettem a főtér sarkán Kolozsváron, s azzal kedveskedtem a barátnőmnek – jelenlegi feleségemnek.
Jól értesültek gyakran vitatják a rozata eredetiségét. Felemlegetve a francia crème brûlée és a spanyol crema catalana desszerteket. Valójában földgömbbel a kezünkben napestig sorolhatnánk a közszájon forgó és a kevéssé ismert változatokat. Legyen elég annyi, hogy a tengerparti konyha mindig befogadó.
Nagyszalontán, gyerekkoromban egyszer beteg voltam és apám a városból krumplis palacsintát hozott nekem.
Stockholmban divat lett melegházak mellett virággal, zöldséggel több hektárnyi területet hozzáférhetővé tenni azok számára, akik maguk válogatnák össze a virágcsokrukat, vagy a friss zöldséget a konyhába. Kávézója is van persze a melegháznak.