Hajdú Mónika: Csokolatéria
Ha az ember lánya minden formában szereti a csokoládét és pont Madridban jár, akkor nem hagyhatja ki a város egyik legrégebbi és leghíresebb csokoládézóját…
Útról való, máshol megélt ízszilánkok
Ha az ember lánya minden formában szereti a csokoládét és pont Madridban jár, akkor nem hagyhatja ki a város egyik legrégebbi és leghíresebb csokoládézóját…
Most januárban egy darab történelem tűnt el a koppenhágai városképből egy kis üzlettel együtt: 135 év után bezárt a városközpont jellegzetes kirakatú hentese, a Kultorveten.
A címben szereplő konyhakendő a miénk, rendszeresen használjuk. A használat látszik is: a szöveg betűi helyenként megkoptak.
Bárhol fordulok meg a világban, első dolgom, hogy keressek egy nyugodt helyet, ahová befészkelem magam, ahol kedvemre írogathatok, kávézhatok, vagy éppenséggel borozgathatok. Nincs ez másképp itt, Lisszabonban sem.
Bukarestben, még az én időmben, vagyis közel negyven évvel ezelőtt, így rikoltoztak ősszel a Patria mozi előtt a Magheru sugárúton: Árdé, fridzsé. Leírva románul: Arde, frige, s a jelentése ennyi: ég, megéget, vagyis forró.
Amíg élt, nálunk mindig anyai nagyapám szokta levágni s feltrancsírozni a disznót. Hajnalban, 5-6 óra körül érkezett, mikor a téli falu még az igazak álmát aludta, de nálunk már a legapróbb is talpon volt.
Infografika egy dél-koreai konyhából…
Virágot hoz Évának az Euroflora. De nini, a virágon kívül más is van egy elegáns dobozkában.
Münchenben vagyok, a hetvenes években, Erwin barátommal egy kínai vendéglőben vacsorázunk. Soha nem jártam még kínai vendéglőben…
Futólag említettem már a Kantinban, de most precízen leírom a fűszersónk elkészítésének módját.
Hangulatában a tejbár engem az iskolai étkezdékre emlékeztet: mindenki bejön, gyorsan kér és kap, eszik, megy – semmi flikflak, haladunk.
A napokban meglehetősen egyedi eseménynek voltunk tanúi Négyfaluban (Brassó megye). Százszázalékos magyar ajkú közönség előtt románul mutattak be egy magyar nyelvű könyvet.