Romániában húztam le életemnek első felét, a kommunista diktatúrában, s amikor már elviselhetetlennek tűnt – legalábbis újságíróként – az az élet, menekültem. Az Észak-Koreáról szóló cikkek olvasása is ehhez kapcsolódik: nagyon sok hasonlóságot látok az akkori Románia meg a mai Észak-Korea között.
Kategória: Madárlátta
Útról való, máshol megélt ízszilánkok
Stegbauer Tibor: Havannai kávém – a Fekete-tenger partján
Életem legjobb kávéját a Fekete-tenger partján fekvő Eforie Nordon, Romániában, egy Che Guevara névre hallgató utcasarki kocsmában ittam. Széles, nagy fehér csészében hozták, barna cukorral.
Gergely Tamás: Még egyszer a tejről – Hervay tőmondataival
A József Attilát és Babitsot svédre fordító Ove Berglundnak volt egy ötlete, miszerint kötetet állít össze az ő műfordító munkatársai kedvenc magyar verseiből. Mi, Éva meg én, Hervay Gizella Levél helyett című szabadversét ajánlottuk volna, méghozzá a tejjel kapcsolatos soraiért.
Barbély Virág: Luxus papírtányéron
A roadtripek igazi báját a kényelmetlenség adja. Ez Kalifornia, ahol háromszor drágább egy átlagos nappal, mint egy átmulatott budapesti éjszaka.
Székely Ervin: Magyar–román megbékélés a lábosban
A román ortodox naptár szerint december 20-án van Szent Ignác napja, ekkor kell levágni a disznót, és ekkor készítik el a disznó torát (pomana porcului), amit rendszerint az annak feldolgozásán munkálkodók esznek meg. De mi legyen az étellel, ha annyi készül belőle, hogy nem tudják megenni?
Stegbauer Tibor: Kellemetlen kérdés ebéd közben
A padlizsánkrémnél tartottunk, amikor nekem a parázsló tűz, amin a padlizsán sült, a brazil tüzeket juttatta eszembe. Meg is kérdeztem Alexia nővért: „Miért égetik fel az erdőket Brazíliában?”
Székely Ervin: Fokhagymás kávé
Diákkoromban még úgy ittam a kávét, ahogyan Gregory Corso írta a verseit: sallangmentesen, kerülve minden cifrázást, fölösleges cicomát, vagyis cukor és tej nélkül. Aztán az évek múltával egyre több kompromisszumot engedtem meg magamnak.
Gergely Tamás: Vilniusi kávé, ha magyar
Dabi István a kávéházak kapcsán meglehetősen szomorúan nyilatkozott: „Nem jártam baráti társalgás céljából sehová, mert sohasem volt baráti társaságom.” Azért megemlítette a budapesti Emkét, az Astoria presszóját és az Ibolyát. „Ezeket kedveltem, de igazi törzshelyem nem volt.”
Varga Marina: A perui konyha titkai #3 – az őslakosok étkei
Peru rengeteg élelmiszernövény őshazája, például a krumplié, a paradicsomé és a kukoricáé, amelyek elképesztően sokféle változatban, színben és méretben teremnek arrafelé, s ez az őslakosok konyháját is meghatározta.
Jolie Dober-Vanya: Hálaadás napi vacsora, magyar beütéssel
Los Angelesben csütörtök éjjel van, és mi túl vagyunk a hálaadás ünnepen, amely az egyetlen nap az évben, amikor egész nap sütünk-főzünk, mégpedig tradicionális amerikai hálaadás napi ételeket – egészben sült pulykával és minden hozzávalóval.
Pető Tünde: Műhiba – avagy mire ügyeljünk a bundás káposztánál
A töltött káposztának a mi családunkban van egy másik neve is, nevezetesen a bundás káposzta. Az ízig-vérig magyaros étel ezt a nevét nagyobbik fiamnak köszönheti, aki kisgyermekként így nevezte el.
Stegbauer Tibor: Vörösboros galambsült, reflektorfényben
Ma reggel jutott eszembe, nem sokan mondhatják el magukról, hogy sültgalamb-evésre ösztönözték volna őket a hetvenes évek hadseregében…