Székelyhidi Zsolt: Illa
Milyen ízletek / ezúttal mibe / nyúlnak / nyakló nélkül? / Cukrozok. / A pillanat / kavargó / összemassza.
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
Milyen ízletek / ezúttal mibe / nyúlnak / nyakló nélkül? / Cukrozok. / A pillanat / kavargó / összemassza.
Finom vót a piskóta, / Fülem is bepiszkóta. / Könnyű ez a karamell, / Nem zsibbad a karom el.
Mindig is remek kávékat tudtam főzni különböző sátorozások alkalmával, legnagyobb unokám azonban még engem is meg tudott lepni.
Miközben Rhys Bowen rendkívül fordulatos történelmi „gasztrokrimijét”, Az Angyal-öböl felett című regényt ízlelgettem, újra meg újra eszembe jutott a neves táplálkozástörténész, Annie Gray méltán világhírűvé lett, pár éve angolul olvasott könyve, amely már munkája címében is ugyanazt a The Greedy Queen-t (Falánk királynő-t) hozza elénk, mint Bowen új kötete.
Csodájára járok minden egyes kikerülő szervnek. A böllérek, szólít meg kioktatóan Józsi bátyám, még így, nyersen és melegen szoktak bekapni egy darabkát a májból, azt mondják, így a legízletesebb…
Ünnep a letisztult ízek jegyében.
– Megkóstolná az első tésztámat? – szólalt meg a nő az üzlet ajtajában. – Bizonytalan vagyok. Nevetséges, tudom, egész életemben készítettem a tortellinit, de most, tudja, izgulok. Szeretném, ha a helyieknek is ízlene, az olyanoknak, mint ön. Átnyújtotta a piros szélű tányért a férfinak és kíváncsi tekintettel állt a pult mögött.
Ami a húsok, gyümölcsök, zöldségek, tejtermékek és fűszerek harmóniájában mindig jeleskedő székelyföldi konyhát illeti, arról elég bőséges tapasztalataim, ínycsiklandozó íz-emlékeim vannak.
Gyermekkoromban mindig én segédkeztem nagyanyámnak, amikor kalácsot sütött. Hajnali négykor kelt, begyújtott a kemencébe, s mire én feltápászkodtam, már javában dögönyözte a tésztát.
Nálam a mai reggeli toast és batch brew az Espresso Embassy kávézóban egy hatéves időtartam zárása. Ennyi idő alatt a munka és a magánélet már keverednek.
E karácsonyi miniatűrök egyike-másika olykor ugyan a tizenkilencedik századi kanadai lelkipásztorok hangján is meg-megszólal, de legyünk igazságosak: ugyanakkor rendkívül élettelien és szórakoztatóan, szeretni való módon vall arról, hogy a karácsony nem az „éljünk magunknak”, hanem az „éljünk egymásért” kitüntetett korszaka – vagy legalábbis annak kellene lennie.