B. Tomos Hajnal: Isler, avagy maradj pályán!
S aztán nézze csak ezt a csokoládékrémet! Hol vannak belőle a citrátok meg a szorbátok?
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
S aztán nézze csak ezt a csokoládékrémet! Hol vannak belőle a citrátok meg a szorbátok?
Szombat, tél végi hajnal.
A kocsmáros egy törlőronggyal felitatta a pultra kifröccsent verslábakat, és körbenézett. Szokványos nap.
Egyszer egy nyári vasárnap délelőtt meg akartam számolni, hogy a zágrábi buszváróban vajon hány kávéház üzemel. Tizenkettőnél abbahagytam a kalkulust. Ezen az estén, éjfélkor még három olyan hely volt nyitva, ahol pincér hozta a kávét.
Első negyedszázadomban nem ittam kávét. Viszont egy idő után én jártam a kisboltba vásárolni – gyalog tíz perc, biciklivel három –, ahol, ha szerepelt a listán, kávé is került a kosárba. Negyedkilós Karaván. Pörkölt, de szemes. Így azt meg is kellett darálni.
Korsó vagy pohár?
…és akkor a hal úgy gondolta, hogy inkább kenyér lesz…
Itt van ez a vadiúj, plafonig felszerelt konyha. Ám mindez fabatkát sem ér, ha nincs kéznél egy belevaló szakács.
…és akkor Éva felszeletelte az almát…
Hármunk közül / valakinek meg kell nyomorodni / az országúton. / Öt bikaborjúból egynek / be kell mutatni a / legyőzetés áldozatát. / Hogy odakerülhessen a nyolchoz / aki fél.
Citrus Maximus.
Szendvicskrém, zala fv, diab. jam.