UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
Matteo Thun olasz sztár designer 1992-ben alkotta meg az illy cég jellegzetes formájú csészéjét, aminek mintáját minden évben más művész jegyzi, s amelyek a gyűjtők körében egyre magasabb áron kelnek el. Nekem is van kettő…
Ki gondolná, ha a reklámfelületen olvassa az illy nevet, hogy az nem kitalált fantázia név. Azt még kevesebben gondolják, vagy nincs elég fantáziájuk, hogy akárcsak feltételezzék, ez magyar név.
A kávézás a legolcsóbb szórakozási lehetőség a helyi népesség számára. A péntek este remek alkalom kávézni és beszélgetni.
Mindenütt nők főzik a kávét és a teát. Egyszerű kis üvegpoharakban tálalják. A kávés néniknek van egy asztaluk, mellette vagy faszén, vagy palackos gáz lángján melegszik a vizeskanna.
– Létezik Mühlhausenben egy nagyon régi szokás – koccintotta oda a poharát az enyémhez. – Zöldcsütörtökön perecet sütnek a pékek, és aki nem eszik belőle, annak állítólag szamárfüle nő.
Velázquez a Lugasban.
– A kovász a lelke a kenyérnek – intett a teknő felé –, a lángosnak is. Amikor hozzáérek, a lelkét érintem, ő pedig az enyémet. Összefonódunk.
Darált virsli, húspuding, miniméz.
Csak menni / a vasárnap délutánban, / a még-hideg-van utcáról / az étteremmeleg / hívogató.
Egy születésnapi süteményes tál tartalmának előélete; nyomokban csokoládémázat tartalmaz.
Konstruktív párbeszéd a reggelizőasztal mellett…
