Barti Magdolna: Lebbenés
A desszert még várat magára. Az esti félhomály lágy takarója vesz körül, az erkélyajtón belopakodik a langyos nyári levegő.
Ahol minden kicsit más, mint a nagyteremben
A desszert még várat magára. Az esti félhomály lágy takarója vesz körül, az erkélyajtón belopakodik a langyos nyári levegő.
Baja fölött az ég…
Gáspár fiam a minap meghívott egy csésze kávéra. „Na és? – mondhatnád –, miért van ennek hírértéke?” Elmondom.
Kora reggeli úszás. A strandon senki, vagy néhány horgász legszélen, a vízibicikli-kölcsönző stégen. Igen, ez egy jó hely az északi parton. Nem zárják be a Balatont este hétkor a strandpénztárral együtt.
Madarak, kis távoli zajok, a közelből szuszog-hörög a kávéfőző. Üldögélés a teraszon. Átgondolni a napot. És ehhez kávét főzni.
ülünk hárman / kávézunk // mit intéztünk / meséljük / a nővérem és én / a harmadiknak
Variációk csokoládéra.
Volt egy barátom, a katonaságnál megismert román zeneszerző, akinek a felsége a bukaresti egyetemen dolgozott, s akinek egy kollégája nem tudni milyen kerülőutakon hozzájutott nyugati csomagolású kávéhoz, sőt, feketén, és csakis a baráti körben, árusította is.
Ebédidő, magasabb körökben.
Négysoros Skóciából.
bosszant, hogy azt olvasom a medvehagyma-leírásban, / tán nem túlzás elnagyoltnak nevezni, hogy északkeleten hiányzik, / miért pont kis északkelet-féleségeken kell / hiányoznia a medvehagymának, / Nagyhárs északkeleten van, Orfűhöz képest is, / itt nem láthatok élőben medvehagymát (…)
Dalmáciában az idő mértékegysége a kávé. Ha valaki késik egy találkozóról, nem gondolják, hogy baj érte. Az a legvalószínűbb feltételezés, hogy beült egy kávéra.