UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Múltból eltett finomságok
Belehabarodva egy szőke, izmos srácba, nagylánynak érezve magam, kezdett kínossá válni, hogy a szüleimmel és a bátyámmal lakom egy szobában. Összegyűjtve a bátorságomat és az erőmet, megragadtam a téglaszínű heverőmet és kivonszoltam a konyhán át a spájzba.
Annak idején a szobatársam, Ilonka megkért, hogy amikor megérkezik a friss főzet, fújjak felé egy kis illatot, mert ő csak szagolni szerette, inni nem.
Nyári táborozásoknál mindig gond volt a kávéfőzéssel.
Tekintettel arra, hogy sem a ceruza, sem az ecset kezelésében nem tudok jeleskedni, ezúttal egy saját készítésű fotós gyümölcs-csendélettel, pontosabban, egy áfonya–málna „duó” képével fejezem be új könyvem végleges vízfestmény-remekeinek halk megünneplését.
A könyv – szellemes, szerencsés, találó, s a mű lényegét kiválóan összefoglaló választás ez – egy Julia Child-idézettel indul: „Ha főzöl valakinek, aki közel áll hozzád, az felér a legszebb szerelmi vallomással.”
Rögtön a rendszerváltozás után történt, hogy a negyvenöt éve tartó bezártság szomjától hajtatva, kihasználtuk az első kínálkozó alkalmat és elmentünk egy „kapitalista” országba…
Régen, gyermekkoromban, a virslievés nem volt mindennapi szokás. Mindig valamilyen ünneppel, kellemes eseménnyel függött össze.
A legszebb kávé címéért Kaunas baristája is versenyzik.
Hivatalos kitüntetésekben csöppet sem bővelkedő életemben kaptam azért jó néhány, életem végéig szeretetet sugárzó, erőt adó elismerést. Olykor olvasóimtól, máskor pedig tanítványaimtól, akikkel összehozott a sors a Károli Gáspár Református Egyetemen töltött csaknem húsz év alatt.
Konzervnyitót használok, de csak a tekerős mozdul meg a kezemben. A dugóhúzók közül csak a kétkarú tekerős viselkedik kezesbárányként. A sörnyitók használata nem okoz gondot, a fácános és a kakasos végű is működik.
Már javában gyarapítottam a konyhaeszközeim csapatát, amikor a Batthyány téri vásárcsarnokban kezembe akadt egy félkörív alakú, üvegből rücskösre öntött szalvétatartó. Addig-addig forgattam mustrálgatva a kezemben, míg szívemhez nőtt.
Mi, gyerekek, gyakran megálltunk bámészkodni a kerítés előtt, amelynek mentén, belül ribizli- és egresbokrok sorakoztak, a falécek között is kikandikálva.