Galambos Tibi: Teaház #1 – A tea apostola
„Mondd, tudod te, hogy kell egy jó teát főzni?” – kérdezte a családi legendárium szerint apám anyámat, nem sokkal azután, hogy összeházasodtak…
Múltból eltett finomságok
„Mondd, tudod te, hogy kell egy jó teát főzni?” – kérdezte a családi legendárium szerint apám anyámat, nem sokkal azután, hogy összeházasodtak…
Három (vagy már négy?) éve újévkor elkísértük Salzburgba a barátainkat, akik a Budapesti Lantos Kórus tagjaiként felléptek az újévi koncerten.
– Menjen csak, Rózsika, figyelek – / a piros hokedlin ül, cipőit húzgálja lefele. / – Forr a tej – ismétli nagyi, és még egyszer beletúr / a szatyraiba. – Elmentem – dugja vissza / a fejét, aztán, mivel erre sem érkezik válasz, becsapja az ajtót.
Emlékszem, hogy kaptunk Svájcból minicsokikat, mindegyiken más nevezetesség díszelgett, én gyorsan befaltam a magamét, húgom viszont mindig tartalékolt, így rájártam az ő csokijaira…
Egy szép napon megláttam, hogy egyik kolléganőmnek két csodálatos színű filctolla van: egy türkiz és egy mohazöld, kicsit okkeres árnyalat. Mindjárt támadt egy ötletem, hogy milyen képet csinálnék ezzel a két színnel.
Gyulán található a Százéves cukrászda. Ugyan már egy kicsit öregebb, de nagyon jó hely.
Itt sok mindenből két variáns létezik. Van például áfonya, azaz a mi ismereteink szerinti kék áfonya, ilyet szedtünk gyerekkoromban a Brassó környéki hegyekben, de itt a kék mellett vörös áfonya is terem. És itt, vagyis skandináv földön főként ez utóbbit eszik.
Belehabarodva egy szőke, izmos srácba, nagylánynak érezve magam, kezdett kínossá válni, hogy a szüleimmel és a bátyámmal lakom egy szobában. Összegyűjtve a bátorságomat és az erőmet, megragadtam a téglaszínű heverőmet és kivonszoltam a konyhán át a spájzba.
Annak idején a szobatársam, Ilonka megkért, hogy amikor megérkezik a friss főzet, fújjak felé egy kis illatot, mert ő csak szagolni szerette, inni nem.
Nyári táborozásoknál mindig gond volt a kávéfőzéssel.
Tekintettel arra, hogy sem a ceruza, sem az ecset kezelésében nem tudok jeleskedni, ezúttal egy saját készítésű fotós gyümölcs-csendélettel, pontosabban, egy áfonya–málna „duó” képével fejezem be új könyvem végleges vízfestmény-remekeinek halk megünneplését.