Láng Eszter: A medve, az éretlen egres és a román pap
Mi, gyerekek, gyakran megálltunk bámészkodni a kerítés előtt, amelynek mentén, belül ribizli- és egresbokrok sorakoztak, a falécek között is kikandikálva.
Kategória: Almárium
Múltból eltett finomságok
Sós Evelin: Mesetabletta #5 – Kenyérmentő praktikák
Anyukámat gyakran megkértem annak idején, hogy készítsen nekem morzsás tojást. Ez egy olyan étel, amelyet a spórolásnak köszönhetek.
Petrőczi Éva: Özvegy Clicquot-né pezsgője
A könyv hősnője az okos, találékony, erős akaratú Madame Clicquot (lánykori nevén: Barbe-Nicole Ponsardin), aki Reimsben született, egy jómódú polgárcsalád sarjaként. 1777-ben, húsz esztendős korában feleségül ment a kezdetben csak vörös- és fehérborral, majd habzóborral is kereskedő François Clicquothoz, házasságuknak nyolc évvel később a férj halála vetett véget.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #47 – Gyufa
Felnőttkoromban már nem bíbelődött a Szikra Gyufagyár és a többi gyártó a címkék felragasztgatásával, közvetlenül a skatulyára nyomtatták a színes reklámképeket, akkor kezdtem el a kiürült skatulyákat egy zöld foltos kerámiatálban gyűjteni.
Láng Eszter: Medve és málna
Egyszer, leánykakorunkban, amikor a szüleink elengedtek málna szedni Vorzsák Zsuzsáékkal, már előző este nekikészülődtünk a medvének.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #46 – Konyharuha
Gyermekkoromban egyféle konyharuha volt kereskedelmi forgalomban. Négyzet alakú, fehér lenvászon, a szélén halványkék, piros vagy zöld beleszőtt csíkokkal, közepén keskenyebb csíkokkal bekockázva.
Sós Evelin: Mesetabletta #4 – Megterített asztal a hátsó padban
Az utolsó padban ültem, és újabb és újabb produkciókkal kápráztattam el az osztálytársaimat. Azt mutattam be mindig, hogy én nem figyelek az órán.
Ligeti Zsuzsa: Kávénosztalgia #6 – Dél-Albánia
Fürdés az Ion-tengerben, majd egy kávé a pálmák alatt.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #45 – Fémdoboz
A dobozra ragasztott narancssárga papíron egy elefánt, bambuszok és két pöttyös őz van. A nagyobbik áll a zöld fövenyen, a kisebbik a távolban szökell. Ritkán készítek curry-s rizst, így a háromnegyede még megvan. 1975-ben lejárt a szavatossága, de egy száraz por nem tud megromlani.
Sós Evelin: Mesetabletta #3 – Irigység és békacomb
Alsó tagozatban volt egy osztálytársam, akit mindenki irigyelt. Én is.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #44 – Tejes
Alumínium tejeskannában hordtam haza gyermekkoromban a tejet a tejcsarnokból. Olyan apró voltam hatéves koromban, ha nem hajlítottam be a könyökömet, a Tímár utca járdáján kocogtattam végig a kanna alját.
Petrőczi Éva: „Sajt, sajt, egerek…”
Húsvét második napján írom ezeket a sorokat, de még véletlenül sem egy nyusziról, legyen az csoki, vagy dísztárgy, vagy éppen játék. Hanem egy nagyon szép, fehér porcelánegérről, amelyet – óriási luxus volt ez nekünk akkoriban, 1982 táján – azért vettem meg, hogy a hűtőszekrénybe kerülő, az idő tájt még nem túl változatos sajt-zsákmányainkat frissen tartsa.