Kemény György: Uzsonnakonstrukciók #3
Kánikulában.
Az idődimenzió mentén feladva
Kánikulában.
Szeretek zöldséget párolni. Hadd példázzam ezt a körítésként tálalható brokkolival.
A homogén mezőnyből egyszer csak kivált két szereplő, és egy-két nap alatt látványosan, szinte szemmel követhetően megnagyobbodott.
Aki néhány órára a mennyekben szeretné érezni magát, üljön be a Kánaán étterembe egy ebédre vagy vacsorára.
A nyár elengedhetetlen tartozéka nálunk az a vajas-gyümölcsös kevert tészta, amit a szakemberek „egyensúly tésztának” hívnak, ugyanis valamennyi hozzávaló egyenlő arányban szerepel benne.
Történt egyszer, hogy egy reggel a ház arra ébredt, nincsen áram. Nem működött a kenyérpirító, a vízforraló, a mikrohullámú sütő, és nem égett a villany a sötét konyhákban.
Az első felvonás utáni szünetben, kávézás közben odalépett az asztalomhoz egy elegáns úr s bemutatkozott: Dr. Topolánszky Iván vagyok – mondta. Több évtizedes barátság lett belőle.
Számomra az úgynevezett fosóka szilva gyermekkori élményeket idéz meg.
Felpaprikázva.
És volt annak a korszaknak egy iható szimbóluma is: a Bambi, melyet először 1947-ben kezdtek el palackozni nálunk, ám 1960-tól datálódik az igazi diadalmenete Magyarországon. Csatos üvegben került forgalomba az első és sokáig egyetlen magyar szénsavas üdítőitalként…
– Mit szedtek? – Csalánt. – Mire jó az? – Teát főzünk belőle, hajat mosunk vele, levesnek is finom.
Időben érkeztem, hogy a faszenet tekintélyes parázskupaccá varázsoljam. Izzasztó feladat. Szomjazol, Déneském? – kérdezte Gyuri. Választ nem várva könnyű, hideg rozé fröccsöt nyomott a kezembe, miközben elmesélte a Kévés Galéria történetét.