Zsubori Ervin: Fügetalány
Furcsa szerzet a füge. Egy darabig semmi, aztán meg…
Az idődimenzió mentén feladva
Furcsa szerzet a füge. Egy darabig semmi, aztán meg…
Szakácssegédként elértem, hogy én hámozom meg a főtt krumplit. Íznek se rossz, én egyenesen élvezem, ízemléknek se utolsó, de hát a rejtett anyagai!
Háborús időkből származó sváb ételt főz Ulrich, A lámpagyújtogató kamasz főszereplője édesanyjával. A Schupfnudel egyes források szerint a harmincéves háború időszakából származik.
Pálcikákkal.
A fokhagymák kevésbé látványosak, mégis elevenné teszi őket egy láthatatlan szinesztézia, az illatukat érzékeltető fény.
Amikor a fiam vegetáriánus lett, egy világ omlott össze bennem. Egészen pontosan a hagyományos mindenevő világkép.
Az udvarias és ráérős kiszolgálás lassan, élvezettel falatozgató családomnak tetszésére szolgál. Fél napot elücsöröghetünk kedélyesen beszélgetve. Nem sürgetnek, nem tukmálnak ránk italokat, desszerteket.
– Na, veled jól elbántak! – mondom a vällingby-i élelmiszerüzletben a cseh szaláminak.
Helyszín: terasz. Időpont: 2025. június 10-e, reggeli órák.
Mondom a jó humorú sepsiszentgyörgyi pincérnek, na, nem fog szeretni, mert én most grillzöldséggel kérem a harcsapaprikást, mire ő felszisszen, hogy hiszen az nem pásszol…
A legenda szerint a városba látogató valamelyik Habsburg uralkodó tiszteletére készítették először a helyi cukrászok, de ezt ugyanennyi másik legenda cáfolja.
Piszmogtam, kevergettem, kotorgattam, / otthagytam a kelkáposzta-főzelék nagyját, / nagyi dühösen felkapja, eltakarítja, / aztán az előszoba közepén felvetett fejjel rákezd: / „Ott fogsz majd sírni, ahol senki se lát…”