Halász Géza: Kovász
Végéhez közelít az uborkaszezon.
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
Végéhez közelít az uborkaszezon.
A nagyapám – unokájával ellentétben – tehetős ember volt, megengedhette magának a külföldi nyaralásokat. Egy alkalommal Párizsba, onnan pedig egy normandiai halászfaluba ment. Vendéglátója – egy emigráns magyar festő – örvendezve mondta neki, hogy végre megjelent az osztriga az egyik helyi vendéglőben…
Az itteni grillezési hagyomány rejtély számomra. Hogyan lehetséges, hogy egy olyan végtelenül praktikus nép, mint a dán, amely mindenre kitalál egy könnyen áttekinthető rendszert és imádja a kényelmet, s amely tisztában van azzal, hogy a grillszezonban meglehetősen nagy az esélye az esőnek, fedetlen grillezőket épít mindenhová…
Ugye ismeritek Bächer Iván elmélkedését arról, mennyibe is kerül a közönséges halandónak, ha meg akar enni egy jó kis kecskepörköltet. A kertünkre gondolva gyakran eszembe jut ez a kiváló írás.
A menü: az elmaradhatatlan kagyló citrommal, illetve „coppino”. Utóbbi egy San Franciscóból származó halpörkölt, tulajdonképpen egy olasz-amerikai étel, ami az itáliai konyha halleveséhez hasonlít.
Étel tematikájú holland szókincsemhez az idén az appeltaart, azaz almás pite társult, amelyikből a legfinomabbat Utrechtben ettem, a Catharijneconvent múzeum kávézójában.
Dalmáciában gyakori, hogy törkölybe áztatnak fügét, ez a smokvica. Általában 32 százalékos alkoholtartalommal. Közismert házi receptváltozata a smokovača, amikor a törköly minden literjébe 20 szem száraz fügét dobnak.
„Ha valaki performanszozik, a feltétel, hogy az eledelről szóljon, az legyen a főszereplő, de úgy, hogy utána meg lehessen enni” – avat be a titokba Juhász Rokkó, a házigazda.
Az van, hogy mostantól egy augusztusi hétvégém mindig foglalt, Gyöngyöspatára kell menni.
Talán a nyár utolsó kánikulai hétvégét éljük, de az biztos, hogy idén utoljára tart nyitva a zamárdi Tiki Beach Bisztró, így utoljára lehet megkóstolni Az Év Strandételét, a kovászosuborka-levest, no és még valamit: a tarhonyapudingot.
A Csepel Művekbe persze nem engedtek be, de jártunk ott, láttuk a kapuját, Apám oda járt dolgozni hetven évvel ezelőtt. Megkerestük a házat is, ahol lakott, ma is élnek benne természetesen; csodálkoztam, hogy megtalálja.
A Piazza del Drago kis térre kinyúló árnyékos, meghitt teraszon akár a délutáni órákban is lehet egy Spritzet rendelni, amit egészen jófajta proseccóból készítenek, ideális hőfokon és jégmennyiséggel szolgálnak fel. Merthogy a Trattoria Ponentino nem zár be ebéd- és vacsoraidő közt, mint sok másik környékbeli étterem.