UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
A dobozra ragasztott narancssárga papíron egy elefánt, bambuszok és két pöttyös őz van. A nagyobbik áll a zöld fövenyen, a kisebbik a távolban szökell. Ritkán készítek curry-s rizst, így a háromnegyede még megvan. 1975-ben lejárt a szavatossága, de egy száraz por nem tud megromlani.
A karantén második évében jön elő az a szép, 2018. október közepi nap a fordított ipszilont formáló Lago di Como középső részén, Varenna picike főterén. Itt az ideje tervezni egy visszautat, amint lehet.
Ahhoz azonban, hogy nekiálljak főzni, nem igazán jött meg a kedvem, így inkább leültem, és elképzeltem, ahogy megcsinálom az éppen kigondolt ételt – azaz fejben főztem meg az ebédet.
Alsó tagozatban volt egy osztálytársam, akit mindenki irigyelt. Én is.
A kalotaszegi Kisbácsból való a recept: Vass nagymama kiment a kert végébe, tépett néhány marék kislibavirágot, s a húsvéti főtt sonka levével összeadva finom savanykás levest főzött.
A négy fal közti magányon olykor a konyhában való alkotással próbálom túltenni magam. Nem annyira főzésként tekintek ezekre, mint inkább egyfajta terápiás alkalmakra.
Komoly szemöldök gond-homlok alatt, / milyen szigort feszít az éhes gondolat – / Lilith könnyed ujjal felfedi az arcát: / kígyó, meg alma… eh, milyen badarság!
Alumínium tejeskannában hordtam haza gyermekkoromban a tejet a tejcsarnokból. Olyan apró voltam hatéves koromban, ha nem hajlítottam be a könyökömet, a Tímár utca járdáján kocogtattam végig a kanna alját.
Húsvét második napján írom ezeket a sorokat, de még véletlenül sem egy nyusziról, legyen az csoki, vagy dísztárgy, vagy éppen játék. Hanem egy nagyon szép, fehér porcelánegérről, amelyet – óriási luxus volt ez nekünk akkoriban, 1982 táján – azért vettem meg, hogy a hűtőszekrénybe kerülő, az idő tájt még nem túl változatos sajt-zsákmányainkat frissen tartsa.
A népnyelv „piros földes” vagy „bauxitos” tojásként tartja számon a húsvéti tojások egyik különleges típusát.
Motívumkeresőknek.
