Stegbauer Tibor: Bálmos álmosan
Norvég barátaimmal egy neptuni (Fekete-tenger) üdülőhelyen megtartott élelmiszer-biztonsági előadásról tartottunk haza, s épp a lofoteni szárított tőkehal sorsáról elmélkedtünk, amikor megszólalt a telefon.
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
Norvég barátaimmal egy neptuni (Fekete-tenger) üdülőhelyen megtartott élelmiszer-biztonsági előadásról tartottunk haza, s épp a lofoteni szárított tőkehal sorsáról elmélkedtünk, amikor megszólalt a telefon.
Amikor tűzszerész apám leszerelt, a Lajos utcában a MÉH átvevő telepen helyezkedett el. Annyira szívébe lopta magát egy szecskavágó, hogy egyik este hazacipelte azt a nagy rozsdás monstrumot.
Házi készítésű maszk cserélhető szűrőbetéttel és távolságtartó ormánnyal. Jelenet a karanténnaplóból.
Egy szál virággal.
Erről nekem Túrterebes jut eszembe – újra. Meg egy „tejes” reklám. Így szólt: „Micsoda erő, micsoda izom / Reggel-este tejet iszom!”
Van a túrós bukta készítésének egy kulcspillanata. Nevezetesen az, amikor az ember a négyzetre vágott tészta négy sarkát batyuszerűen összefogja, s megpróbálja őket összeragasztani.
Ilyen fekvéssel és testi adottságokkal csakis a legjobbat szabad. Mármint az asztalra. De hogy kerül a sellőlány az asztalra?
Déli erkélyünkön koráll színű gömbökben gyönyörködöm. Paradicsom. Kifejezetten erkélyre méretezett.
Az ócskások igyekeztek egyszerre túladni a nagy kupac hagyatékokon, szemelgetni nem szívesen engedték a vevőket. Így került a kredencfiókba egy olyan fanyelű eszköz, amiről a házban senki sem tudta megállapítani, mire szolgál.
Cortado, klasszikus alapon.
Négy az egyen.
A kinyitott üvegből isteni illat áradt, szinte megszédültem tőle: nem kolbász volt benne, hanem kis füstöltcsülök-kockák.