Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #7 – Vastagleves a fehér fazékból
Egyik névnapomra anyukám megörvendeztetett egy szép fehér fazékkal. A belseje barna zománccal van bevonva, az oldalát gerberák díszítik. Sárga, rózsaszín és bordó.
A felszolgált ízemlékek mennyiségi szemléletben szortírozva
Egyik névnapomra anyukám megörvendeztetett egy szép fehér fazékkal. A belseje barna zománccal van bevonva, az oldalát gerberák díszítik. Sárga, rózsaszín és bordó.
Belekanalaztam a gulyáslevesbe, két falatot ettem a hortobágyi húsos palacsintából, s talán furcsa, de hiába volt csodálatos a kardhal steak két nappal korábban a Fisherman’s Wharf-ban.
Levendulával terítve.
Te kitűnően főzöl, tudsz-e rántott borjúmájat és sárgarépa-főzeléket csinálni? Persze, feleltem, hát egyik se egy bonyolult dolog. Mondtam, és hittem is. Szóval, hogy gyerekkorában evett ilyet, a mamája szokta volt készíteni, nagyon-nagyon szerette, csinálnék-e egyszer nekik, neki és az élettársának. Persze, boldogan.
Egész régen írok, szépprózát, monológokat, de a babérkoszorú még nem járt ki nekem. Igaz, harmadik elemiben Varga Jóska el akarta cserélni velem az anyák napi versem harmadik szakaszát, annyira megtetszett neki…
Mielőtt közelebb lépnénk az 1980-ban született, a Sorbonne-on romanisztikát és történelmet tanult, Párizst nem egyszerűen csak romantikus, de színekben-hangokban és konyhaművészeti epizódokban is felidéző több mint bestseller szerző világába, szeretnék szót ejteni az irodalmat, szerelmeket és ínyencségeket összekötő regényhelyszínekről, s először azok magyar alteregóiról.
Elővettem a kredencből a nagymamámtól örökölt rücskös, kék zománcos diódarálót, aminek azonban költözéskor a felerősítő pofájáról elbitangolt a gumialátéte.
Mi megy a répához? Jelenet a karanténnaplóból.
Majdnem mindig kertes házban laktam, fenyőkkel. Simogattam tavasszal a fenyőrügyeket, figyeltem a színük változását, de soha nem jutott eszembe a fenyőrügyméz.
A mexikói maja istenek és az indonéz védőszentek áldásával.
Egy este barátokkal vacsoráztunk náluk, Á. a vargabélest az első fogás után frissen sütötte. Mire kimentem utána a konyhába – hogy egy kicsit kettesben is beszélgessünk –, a vargabéles már szépen felépítve a tepsiben várta, hogy a sütőbe tegyék.