UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Útról való, máshol megélt ízszilánkok
Klasszikus családi vendéglő az Odmor. Kontinentális és tengeri kínálattal, szolid árakkal. Sallangok nélküli, gyors kiszolgálással. Hangulatában talán egy óbudai kisvendéglőre hajaz. Csak itt eredeti szarajevói scsevapot és friss tengeri halat is kérhetünk.
Koreában minden más évszak gyönyörű és kellemes, de nyáron monszun is van, tájfunok is jönnek, s ezt senkinek sem könnyű elviselni. Az egyik menedék a kreatív főzés…
Az úgy kezdődött, hogy főzelékkészítés közben megsajnáltam ez egyik karalábét, és a skalpját vízbe helyeztem.
A nagyapám – unokájával ellentétben – tehetős ember volt, megengedhette magának a külföldi nyaralásokat. Egy alkalommal Párizsba, onnan pedig egy normandiai halászfaluba ment. Vendéglátója – egy emigráns magyar festő – örvendezve mondta neki, hogy végre megjelent az osztriga az egyik helyi vendéglőben…
Az itteni grillezési hagyomány rejtély számomra. Hogyan lehetséges, hogy egy olyan végtelenül praktikus nép, mint a dán, amely mindenre kitalál egy könnyen áttekinthető rendszert és imádja a kényelmet, s amely tisztában van azzal, hogy a grillszezonban meglehetősen nagy az esélye az esőnek, fedetlen grillezőket épít mindenhová…
A menü: az elmaradhatatlan kagyló citrommal, illetve „coppino”. Utóbbi egy San Franciscóból származó halpörkölt, tulajdonképpen egy olasz-amerikai étel, ami az itáliai konyha halleveséhez hasonlít.
Étel tematikájú holland szókincsemhez az idén az appeltaart, azaz almás pite társult, amelyikből a legfinomabbat Utrechtben ettem, a Catharijneconvent múzeum kávézójában.
Dalmáciában gyakori, hogy törkölybe áztatnak fügét, ez a smokvica. Általában 32 százalékos alkoholtartalommal. Közismert házi receptváltozata a smokovača, amikor a törköly minden literjébe 20 szem száraz fügét dobnak.
A Piazza del Drago kis térre kinyúló árnyékos, meghitt teraszon akár a délutáni órákban is lehet egy Spritzet rendelni, amit egészen jófajta proseccóból készítenek, ideális hőfokon és jégmennyiséggel szolgálnak fel. Merthogy a Trattoria Ponentino nem zár be ebéd- és vacsoraidő közt, mint sok másik környékbeli étterem.
A jó rakijához tengerre kell szállni. Lehetőleg valamelyik ütött-kopott halászkikötőben.
Megjelent Manolo, aki a vendéglő tulajdonosa, szakácsa, pincére, takarítója és PR menedzsere is volt egy személyben. Azonnal ajánlott egy könnyű lazacsalátát.
Tanulom az ő nyelvét, a japánt, büszkén mutatom neki az új elektronikus szótáramat, angol szavakat tudok japánul kikeresni ezzel, ő pedig, mintha nem is nyolcvanöt éves lenne, azonnal felpattan, és csak annyit mond: várj, mindjárt megmutatom az enyémet.