Kállay Kotász Zoltán: Szalonna és alma
Egynapos fáradt kialvatlanságot nemcsak pihenéssel, hanem kiadós étkezéssel, majd erős kávézással is el lehet űzni […]
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Egynapos fáradt kialvatlanságot nemcsak pihenéssel, hanem kiadós étkezéssel, majd erős kávézással is el lehet űzni […]
A pincér buzgón szorgoskodik körülöttünk, ételsorokat ajánl, borokról magyaráz, végül javaslatára nyolcfogásos degusztációs menüt rendelünk. (Részlet a Hellinger-Madonna című regényből.)
Bauer Barbara nem amatőr szakács, illetve cukrász, mint ugyancsak szenvedélyes „konyhai komponista” jómagam, hanem a sütőművészetéről hivatalos „papírja”, azaz oklevele is van.
A Tibetből áttelepült szakács elbeszélése szerint hazájában szárított jakhúsból készítik az ételeket. Nálunk ezt az alapanyagot nem tudja beszerezni, ezért sovány szürkemarha-húsból készülnek a fogások.
Már több Finy Petra-gyerekkönyvet olvastam-ismertettem lelkesen, de csak ez a mostani Almás pite-kötet ébresztett rá igazán tetszésem egyik forrására.
Hangulatában a tejbár engem az iskolai étkezdékre emlékeztet: mindenki bejön, gyorsan kér és kap, eszik, megy – semmi flikflak, haladunk.
Jó lenne koccintani rá, de miből? Marad a kávézás, az, ahogyan mondani szoktuk, „olcsó és nem ráz”. Összerakjuk forintjainkat, ha jól számoljuk, kettőt-kettőt is meg tudunk inni, miközben dumálunk.
A napokban meglehetősen egyedi eseménynek voltunk tanúi Négyfaluban (Brassó megye). Százszázalékos magyar ajkú közönség előtt románul mutattak be egy magyar nyelvű könyvet.
A ziccer a friss zacc, az egyszeri zacc, / a többször lefőzött már nem klafa, / néha tehát friss őröltből is kotyogtatni kell, hogy legyen friss zaccunk, / és ügyesek legyünk és maradjunk…
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy viszonylag gyakori hivatalos angliai útjaim során nem jártam az 1932-ben megnyílt, mindmáig méltán világhírű Savoy Szállóban. No, nem lakóként…
A nyolc zöld sziget az óceánban félelmetes, gyönyörűséges, komoly hely. Ötven éve a kis településeken még áram sem volt, és a külvilággal csak az óceán kötötte össze a falvakat. A férfiak kimentek halászni, de nem ritkán csak felük tért haza.
A maultaschen olyan tészta, amelyet megtöltenek, majd kifőzik vagy megsütik. Dél-Németországban az elsősorban zöldséggel és maradék hússal töltött változatát levesbe főzik bele.