Talán a nyár utolsó kánikulai hétvégét éljük, de az biztos, hogy idén utoljára tart nyitva a zamárdi Tiki Beach Bisztró, így utoljára lehet megkóstolni Az Év Strandételét, a kovászosuborka-levest, no és még valamit: a tarhonyapudingot.
Kategória: Nagyadag
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
G. Tóth Ilda: Trasteverei trattoria
A Piazza del Drago kis térre kinyúló árnyékos, meghitt teraszon akár a délutáni órákban is lehet egy Spritzet rendelni, amit egészen jófajta proseccóból készítenek, ideális hőfokon és jégmennyiséggel szolgálnak fel. Merthogy a Trattoria Ponentino nem zár be ebéd- és vacsoraidő közt, mint sok másik környékbeli étterem.
Ferber Katalin: A kávéscsésze
Tanulom az ő nyelvét, a japánt, büszkén mutatom neki az új elektronikus szótáramat, angol szavakat tudok japánul kikeresni ezzel, ő pedig, mintha nem is nyolcvanöt éves lenne, azonnal felpattan, és csak annyit mond: várj, mindjárt megmutatom az enyémet.
Jolie Dober-Vanya: Tom kha gai – egy thai ikon a San Fernando-völgyből
Los Angeles az a hely, ahol a világ minden népcsoportjából élnek emberek. El lehet képzelni, milyen ízkavalkád alakul ki a különböző nemzetek konyháinak köszönhetően. Mi pedig imádjuk kipróbálni ezeket a konyhákat. Egyik kedvencünk a thai konyha ikonikus étele, a Tom kha gai coconut soup.
Pető Tünde: A dán konyha – paraszti gyökerekkel
Az első dán szakácskönyv még az 1300-as években megjelent, de a föld népének nem sok ideje és lehetősége volt a szakácsművészet fejlesztésére.
Faragó József: Kávé mellé tiramola
Reggeli kávénk mellé éppúgy jár a tiramola, ahogy az esti séta és az elengedhetetlen kávéházi kiülés is elképzelhetetlen nélküle az ódon sikátorokban. Még a polgármester is megszólalt a minap. Szerinte a tiramola Split jelképe.
Pető Tünde: Stegt flæsk med persillesovs – Dánia nemzeti étele
A dánoknak még ahhoz is szavazás kell, hogy nemzeti ételük legyen – írták a magyar sajtóban kissé csodálkozva annak idején, 2014-ben, amikor sor került arra az internetes akcióra, melynek során a dánok nemzeti ételt választottak maguknak. Aki jól ismeri a dánokat, a legkevésbé sem csodálkozik: ők mindent szavazásra bocsátanak, miért tettek volna éppen a hasukkal kivételt.
Faragó József: Inćuni nélkül nincs vendégség
Főcsapásként induljunk ki abból, hogy ha halászünnepen parázson pirítják a piacon eladhatatlan apróhalat, az jó eséllyel srdela lesz, míg az asztalon lévő pácolt különlegesség esetén sanszosabb, hogy inćunnal van dolgunk.
Krnács Ágota: Fügék és kilátások
Mit bokor? Ez már fácska, ami most júliusra mutatta meg igazi arcát, és napi szinten már 5-6 érett termést tudok leszedni róla. Ő itt született, a 19. emeleten, kimozdulni már nem nagyon akar, csak gyönyörködni a kilátásban.
Pető Tünde: Lakrids forevör!
Harminc évi dániai tartózkodás után mostanra sikerült lokalizálnom azt a jelenséget, amiben a dán és a magyar kultúra élesen eltér egymástól. Ez pedig nem más, mint a medvecukor (dánul: lakrids) fogyasztása.
Faragó József: Bajai halászlé #4 – Tűzgyújtástól virradatig
Maga a halászléfőzés alig negyedóra. Szerencsére, hiszen ha a több ezer bográcsban valami húzós alaplé készülne, kis lángon, amíg a halhús le nem válik a csontról, akkor a Szentháromság téri népünnepély résztvevői füstmérgezést kapnának.
Mörk Leonóra: Berlin, az élő gasztroshow
A német nagyvárosok multikulturális negyedeinek irigylésre méltó adottsága, hogy nincs az a nemzeti konyha, amit itt meg ne kóstolhatnánk. És valóban, Berlinben szintén egymást éri pizzéria és currywurstos bódé; vegán salátázó és steakhouse; vietnami levesező, thai kifőzde, sushi-étterem, hamburgeres; kínai, etióp, marokkói, mexikói, indiai, perzsa vendéglő; elvétve még alt-wien vagy német is.