Turbuly Lilla: Szimpla
Szatmári vasútállomás. Még fél óra az indulásig. Jó, akkor iszom egy kávét.
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Szatmári vasútállomás. Még fél óra az indulásig. Jó, akkor iszom egy kávét.
Mint egy bolyba, szorgalmasan, / apránként lett összehordva / hét határról minden jó, / mert hiszen ez: Hangya-bolt!
Bevallom, pár órával A szép élet álma című első kötet befejezése után már alig várom, hogy megjelenjen a Dallmayr-sorozat folytatása, a Megvalósuló álom című második kötet is.
A bárszekrényben mindig volt egy üveg viszki is, amelyet tőlem kapott egy-egy jeles napon, naná, hiszen a viszki volt a gyengéje. Az ő szemében a viszki a jólét szimbóluma volt…
Színházi embernek, pláne, ha őszülő halántékú, de még aktív teátrista, nem könnyű megszabadulni a veszélyes kilóktól.
Vietnámba érkezésem után az első naptól helyreállt az emésztésem, úgy éreztem magam 8 napig, mint itthon, amikor évente kétszer böjtölök, vagy tisztítókúrát tartok. Ott a tisztítókúra maga a friss, vitamindús étel.
Thaiföldön az ember megszereti a piacozást, mert olyan színes kínálatban, emberi szívélyességben van része, amit soha meg nem tapasztal az otthoni vásártereken.
A megálló, ahonnan busszal eljuthatnánk a Belvárosba, elérhetetlen távolságban, és két sarok még az étterem is, amely szóba jöhetett volna, ám mire odaérünk, bőrig ázunk. Az egyetlen menekülési útvonal a szemközti harmadosztályú krimóhoz vezetett.
Legalább harmincöt éve annak, hogy csemetéimnek, már nem is tudom, honnan, egy egészen különleges kis szélhárfát hoztam ajándékba, amelyen egyértelműen egy csiga formájú kis test hordozta a három csengettyűt, de nem ám akármilyen, hanem katicásan pöttyös.
Hónapos thaiföldi tartózkodásunk alatt már kialakult némi fogalmam e távol-keleti ország gasztronómiáját illetően, amúgy európai-magyar szemmel, de megértő szellemben. Hajlandóak voltunk mindent megkóstolni, amit tapasztaltabb vendéglátóink ajánlottak.
Fulvius Quarto elátkozta a pillanatot, amikor szakmai önérzete fogadásra kényszerítette Róma második legjobb szakácsával. És veszített. Kénytelen volt hát a conviviumot egy kereskedőnek és vendégeinek elkészíteni. Ő, aki még Nerva császárnak és szenátoroknak is főzött.
A zongorából és a tányérok mintájából arra következtetek, hogy esténként szerelmespárok kedvenc találkahelye lehet, legalábbis őket célozzák meg, hogy látogassák az éttermüket.