Noth Zsuzsánna: Mézvadászaton
Rózsikánál az erdészházban a kredencen glédában, felcímkézett dunsztosüvegekben vadvirágméz, hársméz, akácméz.
A nagyadagban ugyanaz van, mint a kisadagban, csak tovább tart – 300 szónál is tovább
Rózsikánál az erdészházban a kredencen glédában, felcímkézett dunsztosüvegekben vadvirágméz, hársméz, akácméz.
A Tottenham Court Road környékén bóklászom, nem tudok betelni a sokszínűséggel, mulattatnak a hóbortos figurák, akik mindig tudnak meglepetéssel szolgálni, néha iszom valahol egy sört, hogy csillapítsam nem a szomjamat, hanem az éhségemet.
Reménytelennek tűnik mindegyik nevet ismerni, mert állítólag ma már több mint négyezer különféle körtefajról tudunk. Amúgy a Lehel piacon nagyon egyszerű ez, mert többnyire csak ezt írják: Édes…
Sokan ismerjük és szeretjük Bauer Barbara A leggazdagabb árva című regényét, amelynek novellafüzér-szerű folytatásában Békés megye egyik legjelesebb jótevője, Krisztina nem csupán mély hitű és jótékony teremtés, hanem igazi konyhaművész is.
Platz doch!, azaz foglalj helyet! Erre biztat minket a nevével a berlini Kreuzberg negyedben található slow food étterem. És erre biztat minket a két tulajdonos hölgy is, akik a nagymamájuktól tanult receptek alapján látják vendégül a hagyományostól eltérő vacsoraélményre vágyókat.
Gyere!, sikoltom, s közben a hal visszatoccsan a vízbe. Utána kapok, és két kézzel tartom fogva a víz alatt, pedig ha akarna, sem tudna továbbúszni a sekélyesben. S ha nem találok rá, amúgy is belepusztult volna ebbe az átmelegedett pocsolyába.
Nem tudom leírni az összetartozást, az övékét máshogyan, csak így: MarikaLaci, vagy LaciMarika.
Pecáztál tovább, nem bővítve ki egyetértésben az időhatárt, s mi Bob kutyával elindultunk a part mentén kavicsok közt böngészni; hogy mi után és miért, nem tudni.
Hogy megtudjuk, mit esznek az ausztrálok (svédek, mexikóiak, magyarok), legjobb elmenni a népek kohójába, egy bevásárlóközpont etető részlegébe.
Ebben a mai fogyasztási őrületben, amikor bármerre nézel, mindenütt reklámok buzdítanak a vásárlásra, sokan már azt sem tudják, hogy mi az a hiánygazdaság, pedig évtizedeken át abban élt a magyar ember.
Esetem a kvarner scampival (a norvég homárok déli rokonával) 8 éves koromban, az isztriai öbölben kezdődött.
A kert nem Feri bácsié volt, ő csak mint szeretett vendég ült az asztal hosszú oldalának közepén. Amikor beszélni kezdett, mély csendben hallgattuk. Rómáról, Itáliáról, Vatikánról, Franciaországról, írókról, költőkről…