Mörk Leonóra: Holland nyelvlecke desszertnek
Étel tematikájú holland szókincsemhez az idén az appeltaart, azaz almás pite társult, amelyikből a legfinomabbat Utrechtben ettem, a Catharijneconvent múzeum kávézójában.
Kategória: Stelázsi
Időtlennel érintkező közelmúlt
Faragó József: Rakija #3 – Nem mind fügepárlat, ami annak látszik
Dalmáciában gyakori, hogy törkölybe áztatnak fügét, ez a smokvica. Általában 32 százalékos alkoholtartalommal. Közismert házi receptváltozata a smokovača, amikor a törköly minden literjébe 20 szem száraz fügét dobnak.
Faragó József: Rakijka #2 – Mire jó, ha köhög a dízel?
A jó rakijához tengerre kell szállni. Lehetőleg valamelyik ütött-kopott halászkikötőben.
Pető Tünde: Mítosz a tányéron: Ymer
A Dániába érkező külföldi rengeteg új ételféleséggel találkozik a boltokban, például tejtermékekkel, amelyek között a bőség miatt elsőre elég nehéz eligazodni. Az ymernek nevezett készítmény egy ezek közül, mégis különleges, mert nevét az északi mitológia teremtésmítoszából kölcsönözték.
Faragó József: Rakija #1 – Amikor alkoholban hizlalt fügeszemek merednek ránk a palackból
A török eredetű „raki” szócska az arabok „araq” kifejezéséből származtatható, ami a lepárlás szinonimáját, az izzadtságot idézi. Mire idáig jutunk a tengerparti etimológiában, üzembiztosan megizzadunk. Nincs is jobb ilyenkor, mint a házigazdával koccintani.
Jolie Dober-Vanya: Tom kha gai – egy thai ikon a San Fernando-völgyből
Los Angeles az a hely, ahol a világ minden népcsoportjából élnek emberek. El lehet képzelni, milyen ízkavalkád alakul ki a különböző nemzetek konyháinak köszönhetően. Mi pedig imádjuk kipróbálni ezeket a konyhákat. Egyik kedvencünk a thai konyha ikonikus étele, a Tom kha gai coconut soup.
Faragó József: Kávé mellé tiramola
Reggeli kávénk mellé éppúgy jár a tiramola, ahogy az esti séta és az elengedhetetlen kávéházi kiülés is elképzelhetetlen nélküle az ódon sikátorokban. Még a polgármester is megszólalt a minap. Szerinte a tiramola Split jelképe.
Pető Tünde: Stegt flæsk med persillesovs – Dánia nemzeti étele
A dánoknak még ahhoz is szavazás kell, hogy nemzeti ételük legyen – írták a magyar sajtóban kissé csodálkozva annak idején, 2014-ben, amikor sor került arra az internetes akcióra, melynek során a dánok nemzeti ételt választottak maguknak. Aki jól ismeri a dánokat, a legkevésbé sem csodálkozik: ők mindent szavazásra bocsátanak, miért tettek volna éppen a hasukkal kivételt.
Faragó József: Inćuni nélkül nincs vendégség
Főcsapásként induljunk ki abból, hogy ha halászünnepen parázson pirítják a piacon eladhatatlan apróhalat, az jó eséllyel srdela lesz, míg az asztalon lévő pácolt különlegesség esetén sanszosabb, hogy inćunnal van dolgunk.
Krnács Ágota: Fügék és kilátások
Mit bokor? Ez már fácska, ami most júliusra mutatta meg igazi arcát, és napi szinten már 5-6 érett termést tudok leszedni róla. Ő itt született, a 19. emeleten, kimozdulni már nem nagyon akar, csak gyönyörködni a kilátásban.
Pető Tünde: Lakrids forevör!
Harminc évi dániai tartózkodás után mostanra sikerült lokalizálnom azt a jelenséget, amiben a dán és a magyar kultúra élesen eltér egymástól. Ez pedig nem más, mint a medvecukor (dánul: lakrids) fogyasztása.
Faragó József: Bajai halászlé #4 – Tűzgyújtástól virradatig
Maga a halászléfőzés alig negyedóra. Szerencsére, hiszen ha a több ezer bográcsban valami húzós alaplé készülne, kis lángon, amíg a halhús le nem válik a csontról, akkor a Szentháromság téri népünnepély résztvevői füstmérgezést kapnának.