Faragó József: Bajai halászlé #3 – Bárkavégen, szabad tűzön, folyóvízzel
Hogy milyen az eredeti bajai halászlé? A történeti rekonstrukcióban segítségünkre van Béla bácsi, alias Béres Béla népművelő.
Kategória: Stelázsi
Időtlennel érintkező közelmúlt
Faragó József: Bajai halászlé #2 – Hol vannak a fejek?
Körte Janiék egyszer Ulmban voltak bevetésen a bajai halkommandóval, éppen osztották a halat a németeknek, amikor valaki megszólalt magyarul: „Hol vannak a fejek?” Mint kiderült, az illető már a Duna túlsó partján érezte az illatokból, hogy itt bajai halászlét főznek.
Faragó József: Bajai halászlé #1 – Ortodox huncutság
Látszólag kíméletlen ortodoxia övezi a 2015 óta hungarikumnak számító bajai, másként dunai halászlé receptúráját. Odáig menően, hogy az Alaplé becenév azonnal ráragadt arra a vigyázatlan fiatalemberre, aki „szögediesen”, halpasszírozóval felszerelkezve érkezett a Sugovica partjára, még a kilencvenes években.
Balla Katalin: Egy wekerlei cukrászda első 17 éve
Tizenhét éves lett a cukrászdánk. A Koller Bácsi Cukrászdája. Nem kerek szám, nem jelentős évforduló, mégis rengeteg emléket előhoz.
Draskovich Edina: Konyhai nyomatok #3 – Kakaós csiga, 2014
Egy megmaradt. A többinek csak hűlt helye van már.
Faragó József: A töltött tintahal titkai
Hogy mivel töltik? Elsősorban mindazzal, amit benne találnak. Ezt nem részletezném. Aki már töltött, tudja, miért, aki még nem, jobb, ha nem tudja.
Gergely Tamás: Bodza a Västerortban
A minap felfedeztünk egy bodzafát sétáló körutunk közvetlen közelében, a Mälar folyó partja mentén, a rét szélén. Szép kis „menyasszony”, ahogy Éva nevezi, de nem olyan kicsi, hogy a számunkra szükséges mennyiséget ne tudná szolgáltatni.
Gergely Tamás: Feketén vásárolt kávé
Volt egy barátom, a katonaságnál megismert román zeneszerző, akinek a felsége a bukaresti egyetemen dolgozott, s akinek egy kollégája nem tudni milyen kerülőutakon hozzájutott nyugati csomagolású kávéhoz, sőt, feketén, és csakis a baráti körben, árusította is.
Faragó József: Szarajevói csevap Splitben
Vacsoraidő van. A sarki büfé, mely tábláján szarajevói csevapot hirdet, most kezd éledezni. Ahogy Split is. A Riván egész éjjel üzemelnek az éttermek. De a külvárosokban az éjszaka már a gyorskajáké. Az itteni beülős vendéglők estére lehúzzák a rolót. Így tányér helyett lepényből ehet, aki még éhes.
Faragó József: Magyarica, te édes
Mikor már úgy véljük, hogy mindent tudunk, egyszer csak betoppanunk egy élelmiszerboltba, s meglátunk egy dobozos sütit. Rajta feltűnő felirat: mađarica. Esetleg vendégségben a házigazda, megtudván, hogy magyarok vagyunk, jelentőségteljes pillantással elénk tesz egy tálca süteményt, s bátorítóan hozzáteszi: mađarica.
Faragó József: A bakancslistás bakalar
Horvátországban a stand-up comedy műfaj egyik leghálásabb témája a lakótelepi bakalarparti. Amire mindenképp meg kell hívni a szomszédokat, nehogy feljelentsenek a napokig terjengő jellegzetes bűz miatt. A bakalar tehát nem ad hoc kaja, és nem is titkos gasztroszeánszok kelléke. Igazi közösségformáló dalmát csoda.
Ligeti Zsuzsa: Núbia ízei #4 – Ebéd útközben
Nem elég, hogy szakácsunk a vacsorát és a reggelit mostoha körülmények között főzte, közben még előkészítette az ebédet is, amit valahol útközben fogyasztottunk el egy autóspihenőben. Ne az általunk ismert sztrádaparkolókra gondoljunk: fedett, de szellős helyek ezek, ahol van műanyag asztal és szék, valamilyen főzési, melegítési lehetőség – és egy kávéfőző nénike.