UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Időtlennel érintkező közelmúlt
Az év vége Japánban is az ajándékozás időszaka, s gyakran előfordul, hogy ismerősöknek, rokonoknak csinos kis fahordókban miszót küldenek. Hűtőben nem szabad tárolni, mert a fermentáló gombát a túl alacsony hőmérséklet elpusztítja, de nagyon sokáig eláll anélkül is.
Évtizedekig tartottak egykori városomban, Budapesten, azok a karácsonyok, amikor tanácstalanul toporogtam otthon, aztán még tanácstalanabbul néztem a lökdösődő embereket a piacon, a boltokban. A karácsony nekem azt jelentette, hogy legalább egy hétig nem tudok senkivel találkozni, minden zárva, huszonnegyedikén korán leállt a tömegközlekedés is, ha valahova elmentem, onnan gyalog kellett hazamennem.
Majdnem harminc éve költöztem el szüleimtől, későbbi otthonaimban sosem oldottam meg a füstölt húsok tárolását. Általában nem volt megfelelő helyiség, így aztán polcok, akasztók sem készültek. A hűtőben a füstölt dolgok szalonna része mindig dermedtebb volt a kelleténél, így folyamatosan veszítettek zamatosságukból. Mostanáig.
Az itt látható mézes sütemények nagyon finomak is, szépek is, és kellemes emlékeket ébresztenek bennem. A formájuk földi, hisz GEOmetrikus, az ízük ezen túli, vagyis mennyei…
Ezt a kakaós csigát reggelire kaptuk, még márciusban. Az ízét nem tudom felidézni, s arra sem emlékszem, egyáltalán megettem-e. Akkor talán még igen; mostanában legtöbbször elajándékozom.
Több árusnál is lehet kapni a szarajevói piacon levegőn szárított (nem füstölt) bifteket és zarebnicát. Előbbi bélszínből készül, utóbbi rostélyosból.
Próbálom megőrizni a napsütéses kora reggel nyugalmát, a mély csönd pillanatait. Jutalomnap. Olyan, amire mindig vágytam. Kizárólag az enyém. Ülök a teraszon, egymagam. Élvezem a négyezresek paradicsomát, a gleccserek csendjét meg a termoszteát.
Beszűrődik a hajnal a kantinba, szállingózik a hó, szürke homályba vonultak a hegyek, nem látni az apró részleteket. A pult végében méretes műanyag tartályokon ákombákom fekete betűk: tea, kávé és termosztea. Az utóbbiból a reggeli részeként megtölthetjük a termoszt, mérettől függetlenül. Rajtam kívül senki sem hozott termoszt.
Ki fog hűlni az omletted, aztán majd nézhetsz!
Eszembe jut például a felejthetetlen Káposztás pogácsa, amit a szerző belgái imádtak és széthordtak az utolsó morzsáig. Mi nem adtuk oda semmilyen belgáknak, sem más nációnak, bár az utolsó morzsát a belga griffonunk, Szifon porszívózta fel.
Szokásom szerint épp valami édességre vágytam, valami egyszerűre és gyorsan elkészülőre. Ha az ember jót szeretne enni, hallgasson a profikra. Előkerestem hát a Saját levében című könyvet, s ahogy lapozgattam az oldalakat, megakadt a szemem a forgácsfánk receptjén.
A közétkeztetésben szocializálódva, alapvetően két ételtípussal találkoztam iskoláséveimben: olyannal, amit igyekeztem messze elkerülni (íze, látványa, illata miatt), és olyannal, amit imádtam, és fogalmam sem volt arról, hogyan kell elkészíteni. A Császármorzsa ez utóbbi csoporthoz tartozott.