Varga Marina: Pozsonyi emléknyomok
Milyen jó is néha átugrani egy sztrapacskára a tótokhoz… Ja, bocs, nem is… Hol van az már, hogy egy sztrapacskára átruccantunk a szomszédba, mert ott ízesebb, és főként sokkal olcsóbb volt.
Időtlennel érintkező közelmúlt
Milyen jó is néha átugrani egy sztrapacskára a tótokhoz… Ja, bocs, nem is… Hol van az már, hogy egy sztrapacskára átruccantunk a szomszédba, mert ott ízesebb, és főként sokkal olcsóbb volt.
Párolt karfiol, mozaik felvágott, c. tea.
Amíg feldolgozom az erősen retró környezetet, azalatt elkészül a barátnőm kávéja, amit vastag presszós üvegpohárba kap, és a 3 cl Unicum is kiméretik a megfelelő kis pohárkába.
Tíz éve, 2009. március 14-én történt, hogy részt vettem életem első gasztroblogger-találkozóján, méghozzá a Sirályban, ami egy király hely volt a Királyban. Ünnepi menüvel készültem rá…
Zsályás kolbász, véres hurka, zsályás kolbász paprikás zsírral, paprikás kolbász.
Ha rendeznének egy világversenyt sonkák számára – mondjuk egy Forma–1-es futamot –, bizonyára az első két helyen spanyolok végeznének: Jamón Serrano és Jamón Ibérico.
Sétánk során egy speciális helyi ételeket kínáló étteremben találjuk magunkat, ahol flamenco zene szól. Random rendelünk.
Cordoba. Egy pohár bor mellett. A tér másik oldalán éppen sonkát szeletelnek, és félbevágott bagettekbe csomagolva csodás ropogós szendvicseket készítenek.
Alföldi pulykarolád, sárgarépafőzelék, narancs.
A hal egyszerre volt közutált a mindennapokban, és volt kívánatos – kötelezően említendő ilyen témájú beszélgetések során – a magyar konyha csúcsteljesítményeként.
Zöldségleves, darált-főtt csirke, darált-főtt sertés.
Újabban elkezdtem érdeklődni a befőttesüvegekben eltett ételek világa iránt. A vágy tárgya nem más, mint a pácolt camembert, anyakönyvi nevén: nakladany hermelin – merthogy cseh a lelkem.