Az aranyórát feleségem, Éva kapta a várostól, negyedszázados kitartó munkájáért; a spárga nem „madzag” ez esetben, hanem a növényspárga, amiből igen ízletes levest szolgáltak fel. Nem akárhol, hanem a stockholmi városháza nagytermében.
Címke: Gergely Tamás
Gergely Tamás: Útban az Angelika presszó felé
Haladunk az Angelika presszó felé, s eszünkbe jut, hogy egész napos csatangolásunk során kimaradt az ebéd, éhesek vagyunk, magyarán. Ahogy a Fő utcán csetlünk-botlunk, megjelenik előttünk egy élelmiszerüzlet…
Gergely Tamás: Szerelmes tárkony, meg Szilvia
A könyv nemcsak receptek gyűjteménye, hanem izgalmas regény is egy, a felesége által kirúgott, szinglivé vált férfiről, aki az élet véletlenekre épülő eseménysorozatának eredményeként kitanulja a szakácsmesterséget, s annak köszönhetően rátalál újabb szerelmére, Szilviára.
Gergely Tamás: Édesanyám almás tésztája
A tészta Erdélyben süteményt jelent. Azt az almás tésztát, amelyről most írok, eredetileg a székelyföldi Medeséren sütötték. Medesér a Medes ér partján fekszik, körülbelül húsz kilométerre nyugatra Székelyudvarhelytől. Édesanyám származik onnan.
Gergely Tamás: Maszáj kanál
Egy tanzániai ételhez pedig a recept szerzője nemcsak a szakácsnőt fényképezte le, hanem a módot is, ahogyan a maszájok a levest eszik.
Gergely Tamás: Ima a bárányok lelkéért
Gabriela Melinescu Stockholmban élő román író története a Húsvéthoz, a gyermekkorhoz és a bárányokhoz egyaránt kötődik.
Gergely Tamás: Kebba Sonko és a domoda
Sonko elmesélte, hogy ezt ők odahaza, Gambia Sene tartományában úgy főzik, hogy az egész család részt vesz az elkészítésében, s amikor kész van, a nagyanyja körbejár, és énekelve hívja a nagycsalád tagjait, valamint a vendégeket a N’sing ben dimila-o talindin domoda miranbaa wole ka asumaya című dallal, aminek az a lényege, hogy az illetőnek fáj a lába, és csakis a domoda gyógyíthatja meg.