UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Bukarestben, még az én időmben, vagyis közel negyven évvel ezelőtt, így rikoltoztak ősszel a Patria mozi előtt a Magheru sugárúton: Árdé, fridzsé. Leírva románul: Arde, frige, s a jelentése ennyi: ég, megéget, vagyis forró.
Virágot hoz Évának az Euroflora. De nini, a virágon kívül más is van egy elegáns dobozkában.
Futólag említettem már a Kantinban, de most precízen leírom a fűszersónk elkészítésének módját.
Finom szendvics ízléses zacskóban, amin nemcsak az uzsonna tartalma van feltüntetve, hanem általában kézzel írva a dátum is. Esetenként pedig a dátum mellett egy szív…
Nem sok a fél, kis méretű paradicsom, a mellékelt fotó talán bizonyítja, viszont az íze – ezért mesélem el.
Karolinska kórház, Stockholm, június 6-a. A tálcán, amelyiken az ebédem hozzák, kis meglepetés szerénykedik, egy szelet eperlekváros tekercs, amibe egy miniatűr papírzászlót szúrtak.
A két vacsora elmarad. De mit kezdjünk a megvásárolt lazaccal?
A minap kis ajándékot kaptam, benne egy celofán zacskóban liofilizált (fagyasztva szárított) piros bogyókkal…
Egy papírszatyornyi fűszernövény, belőlük ízélmény majd csak ezután lesz.
Mindjárt az elején tisztáznom kell, hogy a létbe belenéző lazacról készült fotónak története van. Ami úgy kezdődik, hogy internetes szakácskönyvet indítottam a Stockholmi Nemzetközi Könyvtár honlapján.
Szüret a hat négyzetméteres stockholmi teraszról.
A tepertő vagy töpörtyű – kiejtése vidékenként változik – tulajdonképpen a zsírolvasztás mellékterméke. Az, amiről én beszélek, még meg is volt darálva, úgyhogy nekem Magdus néni kenyérre kente.