Bibók Bea – Tenczer Tamás: Üveges tekintet
A mexikói maja istenek és az indonéz védőszentek áldásával.
Mostanság került asztalra
A mexikói maja istenek és az indonéz védőszentek áldásával.
Hogyan került a saláta a listámra? Írhatnám, hogy azért, mert szeretem. De ez nem ilyen egyszerű. Sokáig a salátáról hallani sem akartam, nemhogy megenni.
Nem tehetek róla, ha görögdinnyét látok, a romániai dinnyehegyek jutnak eszembe.
Jól hangzik. Finom étel jelenik meg az ember lelki szemei előtt, összefut a nyál a szájában, ha azt hallja, hogy csőben sütöttek valamit. Később aztán rájön, hogy csőbe húzták. Nem akarattal persze, de mégis.
Szeretem a főzős műsorokat. Néha egy bemutatott ételt annyira megkívánok, hogy muszáj szinte azonnal elkészítenem.
Az első fecskére nem kellett sokáig várni, a második szomszéd előtti parlagon hevert; címkéjét még nem kezdte ki az enyészet, így tudható: Körte volt előző életében.
Primőr! Belga eper Hässelby Gårdban (Svédország). Már a több mint egy hete megjelent, de a vírustól való félelmünkben csak a minap merészkedtünk el a szomszédunkba.
Ezt a csaknem 1500 oldalas regényfolyamot azért merészeltem kulinárpentalógiának elkeresztelni, mert a regény főszereplői az ízek révén vernek gyökeret itthon.
Több mint harminc évvel ezelőtt volt alkalmam a brádfalvi autóbusz-állomáson virşlit enni. Egy füstölgő bádogbódéban árulták, s mintegy félórás sorban állás után, barna csomagolópapírban nyomta a kezembe.
A barátnőm belevaló nő, de azt bizton állíthatom: nem tesz olyat, hogy ide nyúl, oda kap, és már kész is a finom ennivaló. Én ma reggel ezt tettem. És a kreációmat róla neveztem el.
Próbáltam és próbálok átállni, de úgy tűnik, egyre többször nem én döntöm el, mit főzök. És nem is az, hogy mit szeretnék, hanem az, mi van itthon, mit sikerült beszerezni, mit kell felhasználni, na és be is kell osztani, ami van. De itt ragaszkodtam mindenhez.
Egy születésnapra.