Erdély Dániel: Római cori tado
Cortado, klasszikus alapon.
Mostanság került asztalra
Cortado, klasszikus alapon.
A havasi kifli némi dilemmát okoz a kőttes tíszta szenvedélyes kutatóinak.
Ebben az évben bevezettünk egy hathetes ivókúrát is – a kávéval egyszerre főzöm meg reggel, napközben elmegy. Elmegy tőle, állítólag, a tél folyamán a szervezetünkben felhalmozott mérgező anyag is.
Vers, lekvárfőzés közben.
Szomszédasszonyom a minap egy meggyekkel nyáriasított bejglit adott be, nehogy elfogyjak itt a bikiniszezon elejére. Ez a bejgli visszahozott egy darabot valami örökre elveszettnek hittből, amiért külön hálás vagyok neki.
Magas tésztát képzeltem, duzzadó pironkodó meggyszemekkel, néhol szemérmes, megpirult, passzív-agresszív diódarabokkal, amik a meggyszemek alatt rejtőzködve várták a mellékszerep adta lehetőségeket.
Olyan ételt akartam készíteni, amiben nincs gyakorlatom, csak halvány emlékeim a gyerekkoromból. Így esett a választásom a gefilte fishre, azaz a töltött halra, ami annak idején nem hiányozhatott az ünnepi asztalról.
Egyik első emlékem az, hogy apám születésnapját ünnepeltük. Többen voltak nálunk, és én egy vendég kisfiúval a perzsaszőnyegen sós stanglival kardoztam. Hullt a morzsa és a köménymag, a „kardjaink” rendre eltörtek… A többit el lehet képzelni.
A reggeli is fontos része lett a napirendnek, az egész napot meghatározó esztétikai élményt nyújthat.
A Róma Ételbárban, miközben a világ fenekesül felfordult, megállt az idő. Semmi sem lesz már olyan, mint régen, egy valamit kivéve: a Csalogány utcai kifőzdét.
Majdnem mindig kertes házban laktam, fenyőkkel. Simogattam tavasszal a fenyőrügyeket, figyeltem a színük változását, de soha nem jutott eszembe a fenyőrügyméz.