Nagy Izabella: Körömpörkölt sütőből harminchét fokban
Főzök neked. / Mondja, és azt gondolom, kedves tőle. / Lecsurog a verejték gerincemen. Ilyen a nyár idén.
Kategória: ÍróAsztal
Irodalommá párolt alapanyagok
Bagó Tünde: #kékserpenyő
Másnap reggel, amikor a nap még csak bekacsintott a kék pékség ablakán, a tornacipős, őszülő férfi már az ajtóban állt. Kovászos parasztkenyeret kért, két vizes zsemlét hozzá.
Petrőczi Éva: A „guriguritól” az áfonyáig
Ami a nagyon gyorsan kipróbálásra csábító receptek egyike, az a mindössze öt [!] percet igénylő, a fagyizás helyett is nagyon ajánlható „Áfonyás-banános turmix gránátalmával” névre hallgató műalkotás.
Kállay Kotász Zoltán: Új világ
Simon bának másnap a patikáriustól / füldugót kellett kérnie, / az omnibuszok zajától ugyanis nem bírt aludni. / „Hajnalban kell kelnem, hogy az egyetemen előkészítsem a műhelyt”, / jelentette ki a felöltője szárát húzogatva.
Kákonyi Lucia: A latin szerető
Dóra méregeti a bonbonszemeket, rakosgatja, hogyan válasszon, az ízek, a színek vagy a nemek szerint. Döntött. Eduardóval kezd.
Lackfi János: Költők borkóstolón
Igyunk, barátim, szomjas a világ, / S az ember is, ki vízzel teli zsák! / Költőnk tömlő, vére borral tele, / S morcos, míg elég szesz nem jut bele.
Petrőczi Éva: Amire most nagy szükségünk van
Meik Wiking könyve, a Hygge a lehető legjobban hatott rám. Amint elolvastam, azonnal főztem egy nagy adag eperlekvárt, s katica alakú kis LED-lámpám fényénél tősgyökeres dán életszeretettel megettem belőle egy csészényi porciót!
Kállay Kotász Zoltán: Minden lében
Mi mindent látott a kanál? / Körteret biztos, Zsombolyai utcát is talán, / nagyit, dédit, Schweiger üknagymamát, / Petőfi Sanyit, Nimród fejedelmet, Ádámot, Évát…
Nagy Izabella: Zserbótorta tavalyi gyertyákkal
Besötétül, előkerül a torta, / tavalyi szép piros gyertyákkal, / a kedvenceim.
Petrőczi Éva: A kis boltok Angliája
Manuela Inusa könyvének teái természetesen sokkal rafináltabbak, „művészibbek” egykori kedvenceimnél. Olyannyira, hogy a legtöbbjük szinte afrodiziákumnak tűnik.
Kállay Kotász Zoltán: Krémtörténet
– Csokikrém – suttogja nővérem –, / csináljunk csokikréééémet! – / ismétli, mert a jó dolgot jó többször kimondani.
Petrőczi Éva: Páncél
Johanna vértjét / kívántad egykor. // Ma oltalomnak elég / reszeltalma-tej-főzelék // páncélozta ruhád.