UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Mostanság került asztalra
A rizset – nem rizst, hiába húzza alá a helyesírási tanácsadó, igenis rizset, ahogyan a székelyföldön mondják, s ahogyan gyermekkoromban tanultam – mindig jó bőven mérem olyankor, ha garnírungként fogom használni, mert arra számítok, hogy a maradékból másnap rizsfelfújt készül.
És két óra múlva, persze összefagyva, meg is találom, amit keresek: Trattoria Dona Onesta (rólam van elnevezve: az őszinte nő).
Görögországba tartó Vas megyei barátaink megajándékoztak bennünket pár doboz házi tojással, majd néhány nappal később a Nyírségben járva jutottunk hozzá újabb doboz friss tojáshoz. Mi legyen vele?
A csúcsos káposztát, más néven Filderkáposztát (Brassica oleracea), a Stuttgart környéki Filder vidéken termesztik. Kerek rokonától helyes kis sipkája különbözteti meg, mely érzékeny lelket és finoman feltekert leveleket takar.
Régóta foglalkoztat, hogyan lehet liszt és cukor nélkül finomságokat sütni. Nahát, most sikerült, de nagyon!
Konyharuhával letakart üvegű sütőben készült. Amíg kihűlt, nem szabadott a konyhába kimenni.
Milyen vásárfiát lehetne hazavinni a szigetmonostori PirosLábos Fesztiválról, ahol a Fő utca portái megnyílnak és a helyi termelők megmutatják: ki mit tud?
Minden tojás egy önmagába zárt önálló univerzum, amelyről csak annyi sejthető, hogy a közepén egy hatalmas aranysárga nap ragyog.
Igazán mozgalmas hétvégénk volt, az őszi termések hiánytalanul begyűjtve…
Ilyen píár mellett még jó, hogy elfogyott! – fakadt ki a házigazda az egyik Arnolfini Fesztiválon, amikor személyesen szerettem volna megkínálni az általam hozott ételből, de a tálalás után nem sokkal már egy szem sem volt belőle. Az üres tál melletti cédulán ez állt: „Borzasztóan ronda és borzasztóan finom spenót labdacsok Cauli módra”…
Reggel leugrottam a halpiacra. A Metro áruházban jártam és nem hagyhattam ki a halas pultot. A halászok jól ismernek, hiszen hetente többször vásárolok náluk. Az eladótól kértem egy tőkehal filét, valamint két nyurga makrélát.
Nemrég láttam egy riportot egy hétvégi összejövetelről, ahol a résztvevők az erdőt járva a túlélést és a vadon termő ehető növények felismerését tanulták. Így, ősz táján azonban a városban is lehet eszegetni.