UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Mostanság került asztalra
Franciaországban enni: turistapróbáló feladat, hiszen az utazó bioritmusa jelentősen eltér a bennszülöttekétől. Harcolni kell az idővel, küzdeni a nyelvvel és hadműveletnek beillő stratégiát építeni a napi élelembeszerzés köré, miközben a gasztronómia édes otthonában vagyunk, azon belül ha éppen Lyonban, akkor meg egyenesen annak fővárosában!
A cím ne tévesszen meg senkit: nem vámpíros történetről van szó, hanem egy gyümölcsdesszertről, kánikula idejére.
A csipkebogyó jó lesz reggelre. Beáztatjuk, aztán felforrósítjuk a levét. Amikor a kiskés már nem bírja a kővé dermedt és feketére aszalódott gyümölcsöt trancsírozni, az öreg székely cselhez nyúl, mogyorótörővel morzsolja szét.
Május utolsó szombatján, a 27 fokos alkonyatban, amikor az ember hazaér a páros biciklizésből, mi más is eshetne jobban, mint egy jéghideg bodzaszörp.
Az idei Gourmet Fesztiválra készülve azon gondolkodtam, melyik ételekre emlékszem a korábbi évek rendezvényeiről. Sorrendben ezek jutottak eszembe: 1. Bori Mami; véres hurka, csokoládé, eper. 2. Rosenstein; flódniszivar. 3. Kistücsök; pájsli.
Megirigyeltem Meghan Markle és Harry herceg bodzás-citromos esküvői tortáját, és még a menyegző délutánján nekiláttam elkészíteni.
Reggel rohanva indultam, kávé nélkül. Gondoltam, beülök, olvasgatok, kortyolgatva. Halk zene, beszűrődő napfény, és az élet zaja.
Az időt megállítani mi sem tudtuk, de meg-megfékeztük egy kicsit, amikor összegyűltünk pont annyian, ahány évet elveszítettünk virágba borulásunk óta. Őrültnek lenni egy napra olyan, mint örülni a napnak, amely amúgy sosincs benne a naptárban. Az év 367. 24 órájára sokat kell várni és az sem biztos, hogy eljő.
Franciaországban inni: mi sem könnyebb feladat a turista számára! Elég, ha rápillant a helységnévtáblára: Cognac, Champagne, Médoc, Calvados, Bordeaux, Chartreuse, Chardonnay – és menten az italhoz nyúl.
Rögtön az első előétel (rák, kompresszált uborka meg ilyenek) mellé felütöttek egy szerémségi narancsbort (Maurer Bakatorange ’15), én azonnal eladtam nekik a lelkemet, a fél asztaltársaságot viszont elveszítették.
A kenyérsütéshez nincs is szükség másra, mint egy kemencére, lisztre, vízre, sóra. Ha elég türelmesek vagyunk, akkor a kész élesztőt is mellőzhetjük, és készíthetünk igazi kovászt. És persze nem csak kenyeret süthetünk, hanem például ehető tányért a levesünkhöz…
az idei első bográcsban / csirkepörkölt készült / a csontszáraz ágdarabok könnyen lángra kaptak / az alájuk gyűrt netről kinyomtatott / receptek ánégyes papírlapjaitól