UZSONNÁZÓ AZ ÍZEMLÉKEZETHEZ
Múltból eltett finomságok
Úgy hajnali 4 felé, valakinek hatalmasat kordult a gyomra. Lehet, hogy az enyém, mert Gremin azt mondta: Dénes, bírd még egy darabig, mindjárt nyit a pék. Aztán Tatjanával 4:15-kor lementünk a pékségbe, ahol már friss bagel illatozott a pulton.
A birsalma gyermekkorom óta a kedvenceim közé tartozik.
A lila nagy pettyes, pörgős szoknyás nő az egyszínű sötétlila alsószoknyáját ki-kivillantva fáradhatatlanul ropja. Egy másik nő időnként hintőport pumpál egy műanyag dobozból a saját talpa alá, hogy jobban csússzon a kövön a cipőtalpa.
Hetvenedik születésnapomhoz közelítve olyan nosztalgikus hangulatba kerültem, hogy feltétlenül gyermekkorom Óbudájába, a Kerék vendéglőbe kellett mennünk a családdal megünnepelni.
A tepertő vagy töpörtyű – kiejtése vidékenként változik – tulajdonképpen a zsírolvasztás mellékterméke. Az, amiről én beszélek, még meg is volt darálva, úgyhogy nekem Magdus néni kenyérre kente.
Minket sok szál fűz a Kaukázushoz, Örményországban voltunk nászúton, ami ott van a szomszédban; Grúziába még nem jutottunk el, de grúz étterembe már sokszor.
Solymi cimboránk üzent, hogy Valentin napkor fergeteges rock and roll parti lesz a Csiliben, elmegyünk-e vele. Hogyne mennénk, gondoltam, hiszen nekem meg születésnapom van.
Aki szerette a Downton Abbey sorozatot, illetve a témából készült önálló filmet, az nagyon fog örülni ennek a filmképekben, fő- és mellékszereplők arcának felidézésében és tipikusan angol kulináris csendéletekben gazdag könyvnek.
A pohár vörösbor lerántja rólam félszegségem béklyóit. Odapattanok Zsolt elé, vállunkat összevetve dzsemelünk.
Saarbrückenben 2018 novemberében jártam először, azzal a céllal, hogy eldöntsük, akarunk-e itt élni. A Fellini olasz étterembe estünk be, tele bizonytalansággal. Ez a város a mi helyünk?
A lelkes fiatal pincérnő szétosztotta a pizzák méretére utaló, péklapát nagyságú étlapokat. Ezek fedezékében tanakodtunk, ugyan mit bír megenni büntetlenül egy epekímélő diétán élő, egy lisztérzékeny és egy lötyögő metszőfogú vendég…
Két, nagyon fontos dologról nagyon-nagyon komolyan tárgyaló embert láttunk. A kereskedő időnként intett valakinek, aki hozott egy üveg bort, azt mind a ketten figyelmesen megvizsgálták, valami döntésre jutottak, aztán vélhetően tovább léptek. Jöhetett a következő üveg.