Petrőczi Éva: Egy pohárszék dicsérete
Ez a pohárszék sokkal több, mint egyszerűen egy míves-szép bútordarab. Ez a pohárszék úgy vigyázza az ide látogatók fehér asztalnál töltött perceit, mint egy mindig etetni, kényeztetni, szeretni kész nagymama.
Kategória: Stelázsi
Időtlennel érintkező közelmúlt
Veress Tamás: Kondérnyi
Szeretek nagy méretben rajzolni, festeni, ugyanígy szeretem, ha főzéskor a mértékegység a vödörszám, a lavórnyi, a négy tenyér – ha a fakanál legalább félméteres, ha a bográcsot ketten kell cipelnünk a végén.
Zsubori Ervin: Kávéházi blokk
Egy jóízú Spanyolnátha projekt emlékezete, egy nevezetes nap apropóján tálalva.
Zsubori Ervin: A valódi firenzei trattoria
Egy magára valamit is adó trattoria nem nyit ki pontban 7-kor; ez már alighanem a színház része. Látni, hogy bent mozgás van, mintha terítenének, de az ajtóhoz nem jön oda senki. Csak 7 óra után 7 perccel, természetesen maga a főnök; ez valahogy látszik rajta. Megfordítja a Closed táblát, majd szélesre tárja a szűk kis ajtót. Tréfásan mond valamit a helyi törzsvendégnek, aki a 7 órát reklamálja, majd félrelép, s engedi beáramlani a várakozókat.
Faragó József: A dalmát foci íze
Egyik alkalommal egy óvodai csoporttárs apukája szandálban érkezett a közös nyaralásra, mert úgy tudta, hogy a tengerpartra megyünk. Ám Borisz éppen 16 csapatos „világbajnokságot” szervezett a parton, s még hiányzott egy nevezés. A trogiri piacon csak strandcipőket árultak. Nem volt mit tenni, felhívtunk egy otthoni ismerőst, hogy ha a megadott címen felveszi barátunk csukáját, s felszáll vele a vonatra, akkor várjuk őt nagy szeretettel a spliti vasútállomáson. Természetesen megalhat pár napig a kanapén és etetjük is arbanijai tartózkodása alatt.
Faragó József: Mi fán terem a konobár?
A horvát fociválogatott kapitánya, Luka Modrić – olvasom pár órával az angolok elleni világbajnoki elődöntő előtt –, akár konobar is lehetett volna. Ami szó szerint pincér, de ugye, a horvátok a vendéglátásban is zseniálisak. Szóval egy konobar és egy pincér között nagyjából annyi a difi, mint egy nogometaš és egy labdarúgó között. Az alábbiakat egy vérbeli konobárról, Alessióról írtam, aki sajnos már nincs közöttünk…
Vass Nóra: Piacra járni jó!
A termelői piac áruja szinte azonnal bizalmat ébresztő, valljuk be, ma nagy divat ide járni, utazunk eleget egy-egy jó hírű piac kedvéért. Ha az ember falun él, különösen bosszantó, ha máshová kell mennie, főképp, ha tudomása van arról, hogy a faluban is termelnek ezt-azt az emberek. A szomszéd faluban is van néhány jó kertész, készül sajt, füstölt mangalicaláb, szalonna.
Zsubori Ervin: 10 Balaton szelet
Kétezer-tizenegy június harmincadika, az első félév utolsó napja, nem lapzártára esett. Egyszerű csütörtök volt, amikorra az előző lapszám már leülepszik, lapzártája a múlt ködébe vész, az új pedig még épp hogy csak indul, jövője még képlékeny, még bármi lehet. Nekem mégis lap-zárta volt ez a nap, a Figyelő hetilap zártája.
Horváth Gábor: Wichmann kocsmája
Volt, aki csak egyszer jött be, aztán soha többet, más visszavágyott. Mi, ez utóbbiak, mint titkos idegenforgalmi látványosságot mutogattuk a Vichmann kocsmáját külföldi vendégeinknek, akik hitetlenkedve konstatálták, hogy ilyen még létezik. A törzsközönség jól ismerte egymást, szenteste 8 után rendre itt gyülekeztünk.
Veress Tamás: Lassing
Az első délutánok egyikén testes osztrák sörtől elnehezülve lógattuk a lábunkat panziónk teraszán. Hatalmas nyugalom ereszkedett az alpesi tájra. Már kezdtük azt hinni, hogy itt megállt az idő, mikor mozgolódás támadt a völgy túlsó oldalán.
Biró Csongor: 25
Az időt megállítani mi sem tudtuk, de meg-megfékeztük egy kicsit, amikor összegyűltünk pont annyian, ahány évet elveszítettünk virágba borulásunk óta. Őrültnek lenni egy napra olyan, mint örülni a napnak, amely amúgy sosincs benne a naptárban. Az év 367. 24 órájára sokat kell várni és az sem biztos, hogy eljő.
Veress Tamás: Minőségét megőrzi
amikor … a hagyaték / átválogatásakor kezedbe / akad az évekkel korábban / apádnak ajándékba adott / tábla csokoládé kartondoboza …