Köböl Vera: Tavasznyitó, kávéval
A terasznyitás napján eszembe sem jutott teraszt nyitni.
Kategória: Terítéken
Mostanság került asztalra
Erényi Ágnes: Én elmentem a piacra fél pénzzel
Több mint egy év után – maszkban, de oltásigazolással a zsebemben – kiszabadultam a termelői piacra, s nem tudtam megállni, hogy mindent, de mindent megvegyek, ami csak kapható volt.
Balla Erna: Terasznyitó a Stand 25-ben
Több mint egy éve home office-ban. De ma, kikerázva, rendes ruhában, vásárolni majd ebédelni indultam, mert Terasz! És mert egyszer élünk.
Sós Evelin: A harmadik utolsó szaloncukor
A legutóbbi karácsonykor a szokásosnál is jobban rajongtam a szaloncukorért.
Zsubori Eszter: Kávémedve
Váratlan látogató, kávészünetben.
Faragó Emma: Konyhaterápia #3 – Játék a fűszerekkel (és pudinggal)
A fűszerekkel való játék akkor kezdődik, amikor valami hiányzik és pótolni kell.
Láng Eszter: Az utolsó tárkony
Elővettem a féltve őrzött ecetes tárkonyt, és az üveg aljáról belekotortam a maradékot a már majdnem kész ételbe. És elfogott a szorongás, honnan szerzek majd tárkonyt, ami a bablevesnek és a krumplilevesnek elmaradhatatlan tartozéka az én „zöld konyhámban”.
Tóth István György: Varennai ízemlékek, karanténból visszagondolva
A karantén második évében jön elő az a szép, 2018. október közepi nap a fordított ipszilont formáló Lago di Como középső részén, Varenna picike főterén. Itt az ideje tervezni egy visszautat, amint lehet.
Gergely Tamás: Kislibavirág sonkalében
A kalotaszegi Kisbácsból való a recept: Vass nagymama kiment a kert végébe, tépett néhány marék kislibavirágot, s a húsvéti főtt sonka levével összeadva finom savanykás levest főzött.
Faragó Emma: Konyhaterápia #1 – Előhang, tengerparti kávéval
A négy fal közti magányon olykor a konyhában való alkotással próbálom túltenni magam. Nem annyira főzésként tekintek ezekre, mint inkább egyfajta terápiás alkalmakra.
Petrőczi Éva: „Sajt, sajt, egerek…”
Húsvét második napján írom ezeket a sorokat, de még véletlenül sem egy nyusziról, legyen az csoki, vagy dísztárgy, vagy éppen játék. Hanem egy nagyon szép, fehér porcelánegérről, amelyet – óriási luxus volt ez nekünk akkoriban, 1982 táján – azért vettem meg, hogy a hűtőszekrénybe kerülő, az idő tájt még nem túl változatos sajt-zsákmányainkat frissen tartsa.
